Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Hanotaux; Gabriel: Histoire de la nation française. Ism.: Török Pál 916

920 TÖRTÉNETI IRODALOM. ' 920 Ariovistus óta II. Vilmosig (milyen hatásos összeállítás!) a francia teriilet állandóan veszélyben forog, az invázió gyakori, a francia ellenlökés mindig csak visszavágás (n'est jamais, qu'une riposte!). XIV. Lajos mindent összevéve (en somme) mérsékelten viselkedett, — ha utána az az emlék maradt, hogy Franciaország hódításokra törekedett, ez annak tulajdonítható, hogy abban a korban Anglia, Hollandia és Németország politikai irodalma túlozta és elferdítette a király szándékait, különösen a nantesi ediktum visszavonása után (283—284. 1.). Még Napoleonra is van mentőszava: az ő szárazföldi hegemóniája tulajdonképen csak kísérlet Anglia tengeri hegemóniájának egyensúlyozására. Fölháborodik Anglia 1756-i hadüzenetnélküli háborúkezdésén, Szilézia „elrablásáról" ír, viszont XIV. Lajos chambres de réunion.jainak működése az ő szemében „a realista politikának remeke" (chef d'oeuvre de politique réaliste, 247. 1.). A volt szövetségesek, semlegesek általában kedvező elbírálásban részesülnek Pinon részéről, kivéve Angliát. Az utolsó 400 évben Pinon szerint Németország mellett Anglia kerül a vádlottak padjára, mint Franciaország állandó ellensége (12. 1.). Az események elbeszélése során természetesen nem hallgatható el a tény: a százéves háborúnál is hosszabb háború végződött 1659-ben a pireneusi békével. A kisebb államok is megkapják a magukét: Franciaország és névszerint XIV. Lajos sohasem hagyta el szövetségeseit — ennek az állításnak bizonyítására természetesen elég azokat a fejedelmeket említeni, akik visszakapták birtokaikat, II. Rákóczi Ferenc szót sem érdemel —, Hollandia hanyatlása akkor kezdődik, amikor Franciaországgal szakított. A pápa függetlenségét mindig csak a franciák védelmezték. Alaposan kikapnak a hugenották. Ők mindig árulók. Miután bebizonyítja Pinon, hogy II. Henrik azért kötötte meg a cateau-cambrésisi békét, hogy minél előbb férjhez adhassa elvirágzó lánytestvérét és lányát, és hogy kiszabadíthassa Montmerencyt, a kedvezőtlen békéről így vonja le a tanulságot: ez volt a reformációnak első következménye Franciaországban (95. 1.). A Franciaországból kimenekült és aztán még a gyarmatokon is üldözött hugenották ugyan a nantesi ediktum visszavonása után 100 évvel még mindig francia lelkészt tartanak pl. Berlinben, Pinon szerint mégis „gyors" az elnemzetleniedésük és ez a gyorsaság is bizonyítja, hogy összeköttetésben állottak Franciaország ellenségeivel a nantesi ediktum dacára is (256.). Feltűnő és a gazdasági élet jelentőségének növekvésére mutat az, hogy Hanotaux aránytalanul kevés teret hagy a XIX. század második felének (az első féllel való összehasonlításban), mintegy rábízva ezt a kort a gazdaságtörténetre és az emberföldrajz két kötetére. Az egész műre jellemző, hogy bibliográfiát nem közöl, ezt némileg pótolják a szöveg-