Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Petró József: Az ősegyház élete. Ism.: Madzsar Imre 84

86 TÖRTÉNETI IRODALOM. minden érdeklődő haszonnal olvassa. A liberális és, protestáns írók nézeteivel, utóbbiak közül legsűrűbben Harnack tételeivel való polémia mindig nyugodthangú, csupán a tárgyat tekintő. Ez megfelel már a mű céljának is: megismertetni — mondja az előszó — a magyar olvasóközönséggel az első keresztény generáció életét történeti megvilágításban. A könyv szorosan vett tartalma ennél valamivel többet és valamivel kevesebbet nyújt. Ha az első keresztény generációt az apostolfejedelmek halálával vagy pedig a jeruzsálemi templom elpusztulásával (Kr. u. 64—70) zárjuk, úgy megjegyezhetjük, hogy a könyv három utolsó fejezete már három az első század végéről ránkmaradt emléket tárgyal, úgymint a Didachét, Kelemen pápának (92—101) a korinthusi egyházhoz szóló intőszózatát és végül Szent Ignác antiochiai püspöknek azt a hét levelét, amelyeket vértanusága előestéjén, Kr. u. 107-ben különböző községekhez írt. A legutolsó forrás annyiban szolgált alkalmas zárókövül szerzőnk számára, amennyiben ezek a levelek a keresztény egyházi hivatalok terminológiáját máiteljesen kiforrott alakban, következőleg a hierarchikus, fejlődést is bizonyos magaslati és nyugvópontján mutatják. Mint ebből is látni, szerzőnk elsősorban, sőt szinte kirekesztőleg a hierarchikus fejlődéere, „az őskeresztény tekintélyek tiszteletére" irányítja figyelmét. Az ősegyház külső élete, hivatali szervezettsége művének tulaj donképeni tárgya· Ha egy-egy külön fejezetet szentel is a „dogmanientes" őskereszténységnek és a keresztény karitász gyakorlatának a régi Egyház életében, e mozzanatok is mintegy közvetve, mint az intézményes egység mellett a hitéleti és érzelmi egybeforrottságnak kifejezői nyernek szerepet a mű szerkezetében. Egészen mellőzi a szerző a liturgia kifejlődésére és a szentségekre vonatkozó kérdések tárgyalását, ami a fentemlített határpont átlépése nélkül alig lett volna lehetséges. A téma határainak szabatos megvonása és a józan korlátozás ily célú munkánál éppúgy írói erény, mint a már emített világos és logikus menetű előadás. Mindenesetre a Szent István Könyvek tudománynépszerűsítő kiadványsorozatát dr. Petró József munkája jól megírt, alapos és érdekes kötettel gazdagítja. A mű érdemét egy-két kisebb elírás vagy sajtóhiba (római „gyarmatok" helyett általában jobb lett volna „tartományokat" vagy „provinciákat", a 31. oldalon Augusztus császár helyett még Octavianus-t írni; a 12. oldalon a 46• évszám bizonyára 64-re, — a 131. oldalon is ez kell 67 helyett — javítandó, mint a pár sorral lejjebb említett 51—52. évi eseményekből is kitűnik; nem csak véletlen-e a „görög έκκλησία szónak" [105. 1] a héber kahal szóval való rokonságai a 46. oldalon a pogány százados „fia" helyett „szolgája" kell) miben sem csökkenti. Madzsar Imre.