Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Iványi; Béla: Bilder aus der Vergangenheit der ungarischen Dominikanerprovinz unter Benützung des Zentralarchivs des Dominikanerordens in Rom. Ism.: vitéz Málnási Ödön 903

TÖRTÉNETI IRODALOM. 9(13 vett terminusokkal éljek — ez az összekapcsolása a haladás., a korábbi öszefoglaló munkákkal szemben, közeledés a Goctzl'éle kultúrtörténeti ideál felé. Ez a kultúrtörténeti vagy szellemtörténeti irány „nem osztja mezőkre" a fejlődést, — írja az előszó — „nem állit korlátokat az egyes részletfejlődési folyamatok közé, hanem az egész történetet mint egyetlen szerves folyamatot fogja fel" (I., 8. 1.), amihez azonban hozzá kell tennünk, hogy nem is veti el a korábban kifejlődött kritikai módszert, amelyet az írónak nemcsak forrásaival, de saját koncepciójával szemben is alkalmaznia kell. A lelki megismerést esetleg jelentőségben a részleteket tisztázó analízis lolé helyezhetjük, de időrendben eléje semmiesetre sem. A rekonstrukció csak akkor lehet helyes, ha a lelki megismerés a részleteket tisztázó analízis munkáján érett meg. így vallja ezt pl. Goetz is. (Archiv f. Kulturgeschichte, 1910.) A történetíró tehát semmiesetre sem érlelhet ki valamely gondolatsort, ha az nem a részletekbe való elmerülés é,s a saját következtetéseivel szemben gyakorolt kritika. eredményeként jelentkezik. Hangsúlyoznunk kell, hogy az az átértékelés, amelynek eredményeivel ismertetésünkben foglalkoztunk, nem a kollektív erők kidomborításából, de nem is az új kutatások és részlettanulmányok eredményeiből szűrődött le. Az átértékelést tehát Szekfű munkája nem mutatja előnyös oldaláról. A szembehelyezkedés a kialakult felfogással feltűnően éles, de megnyilvánulásaiban nem a történeti anyag, hanem a szerző egyénisége tükröződik. Túlzott fogalmazásai belső összeütközésbe kerülnek azokkal a részekkel, amelyek adatszerűen részletesebben vannak megalapozva, ami ingadozásokra vezet, az elbeszélő rész és a szerző koncepciójának egymástól való elhajlására. Domanovszky Sándor. Béla Iványi: Bilder aus der Vergangenheit der ungarischen Dominikanerprovinz unter Benützung des Zentralarehivs des Dominikanerordens in Rom. — Extrait des Mélanges Mandonnet, tome II., pp. 437—478. Paris. Librairie Philosophique J. Vrin. 1930. A Mélanges Mandonnet első kötetébe a legnagyobb dominikánusról, Aquinói szent· Tamásról, 17 kiváló katholikus tudós írt különböző vonatkozású, nagyobb dolgozatot. A most megjelent második kötetének tárgya szétágazó, amennyiben 25 szerzőnek különféle, egyházi tárgyú dolgozatát közli. A német, angol, francia és olasz nyelven kiadott dolgozatoknak egyike Iványi Bélának, a szent Domonkos-rend római központi levéltárának felhasználásával készített dolgozata a magyar dominikánus provincia múltjáról. A dominikánusoknak Rómában, a Collegio Angelicoban levő központi levéltára, a többszöri költözködés és más okok