Századok – 1929-1930

Értekezések - TABORSKY OTTÓ: Az 1836: XXI. t.-c. létrejötte - 840

84 β TABORSKY OTTÓ. Magyarország részei ezekkel e tekintetben sem állanak semmiféle közösségben". Megcáfolja a referátum az erdélyi kancelláriának ÍIZ 1686-i szerződésből vont következtetéseit is. Hiszen az erdélyiek az egyezséget nem ratifikálták. De még :t szerződés ratifikálása esetén se támaszthatott volna jog igényt Erdély a Partiumra, aminthogy a balásfalvi egyezség is kifejezetten ,,az előbb bírt jog"-on alapul. Leggyengébb argumentumnak tartja a kancellária a Lipót-féle diplomára való hivatkozást. Az erdélyi rendeknek a Részekre vonatkozó kérelmére ugyanis Lipót ismételten hangoztatta, hogy a Részek Magyarország egy tagját teszik. I. József 1709-i resolutiója kifejezetten „pro nunc" utalja a Partiumot adózás tekintetében Erdélyhez s esküvel erősített magyarországi hitlevelében a Magyarországtól elszakított Részek bekebelezését is megígéri. Az erdélyiek okfejtésének legnagyobb hibáját — igen találóan — abban látja a magyar kancellária, hogy nem tesz különbséget a személyeknek biztosított és a nemzetnek adott jogok közt. Még megemlítendőnek tartja a magyar kancellária bogy a bécsi béke 12. §-a szerint a Részek megyéi a magyar országgyűlésre tartoztak követeket küldeni, s e szokás Esterházy nádor 1642-i indítványa dacára is fenn maradt tovább is. A magyar kancellária meggyőződése, hogy ha az 1730-i bizottság a Lipót-féle diplomát az erdélyiek akkori kéréseire adott resolutióval megvilágította volna, nem indítványozta volna a Partium most is fennálló kettéosztását. Mivel továbbá az akkoriban adminisztratív szempontból felhozott okok is megszűntek s mivel végül nincs szükség az erdélyiek újbóli meghallgatására, egyébként azonban — mint az erdélyi kancellária elnöke maga is elismeri — a kérdéses megyék követei, mindjárt Er délynek a magyar területhez való visszakerülése utáni 1715-i és 1723-i országgyűlésekre regális írásokkal kaptak meghívást és főispánjaikat II. József idejéig a magyar főispánok közé sorolták, — ezért kéri a magyar kancellária, hogy az 1792 : 11. t.-c.-ben tett Ígérete folytán is rendelje el a felség a Részek Magyarországba való bekebelezését „s így állítson igazságszeretetének mara dan dó emléket az utókor részére". Ehhez csatoltan előterjeszti még a magyar kancel-