Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

S38 MÁLYUSZ ELEMÉR. nyosra vehetjük, hogy a polgárt itt már annyira beleérti a „paraszt" (rusticus) fogalmába, hogy külön megemlítését egyszerűen fölöslegesnek is találja. III. A tárgyalt törvénycikk történeti előzményeiből megállapítható, hogy az 1498-i törvény a polgárok bérleteinek kérdését teljesen a Mátyás idejében megfigyelhető fejlődés szellemében igyekezett megoldani. Nem a királyi hatalom gyengesége, sem jobbágyelnyomó oligarchikus törekvések, még csak nem is Verbőczy tendenciózus, történetellenes jogászi felfogása vagy a köznemesség fegyelmezetlensége volt tehát a XVI. század eleji társadalmi változás oka. A Jagelló-kor e tekintetben Mátyás korának hagyományait ápolta tovább. De azért mégis volt a Nagyszombat és a Szentgyörgyi grófok közötti viszálynak egy stádiuma, amelyen a Mohács előtti évek belső rothadása jutott kifejezésre. 1498 tavaszán, Szt. György-napkor kezdődött az országgyűlés s bár negyven nap múlva Ulászló király megerősítette a határozatokat, köztük a 41. cikket is, ünnepélyesen ígérve, hogy azokat „örök időkre fennállóan" megtartja és megtartatja, már néhány hónap múlva, november 14-én megengedte, hogy előtte Szentgyörgyi és Bazini Péter erdélyi vajda, rokonai megbízásából, Nagyszombat városával oly megállapodást kössön, amely a törvény kijátszásával volt egyenértékű. Magának a királynak a nevében foglaltatott írásba ez a megállapodás, amely záradékában hangsúlyozta, hogy érvényét nem csorbíthatja egyetlen meglevő vagy csak a jövőben meghozandó törvény sem.1 Űgy látszik, a földesurak nem bírtak a várossal, amely 1493-ban, felhasználva a közállapotok ziláltságát, egyszerűen megtagadta a kilencedfizetést és mit sem törődve most. már Mátyás ítéleteivel, sőt bizonyára javára, fordítva azokat a frázisokat is, amelyeket éppen az oli-1 Dl. 20.772. A szerződő felek utódjaikra is kötelezőleg „omnibus et quibuslibet decretis et statutis regni et regnicolarum nostrorum editis vei edendis, aliisque quibusvis remediis, quibus mediantibus ipei contra prenotatam coneordiam et dispoeicionem venire, dicere vei faeere aut eam quovismodo infringere poseent, renunciaeeent, eisque non obstantibus perpetue in iamdicta concordia et disposicione permanere et ea uti velle promisissent et assumpsissent".