Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

832 MÂLYUSZ ELEMKIt. mihályiak és az Eödönfiek 1454-ben felosztván egymás közt az uradalommal együtt a szőlőket is, bogy a földesúri, úgynevezett decimális szőlők helyét pontosan megjelölhessék, megemlítették az osztozkodásról szóló oklevélben a szomszédos szőlők tulajdonosait. Ilyen módon tudjuk csak meg, hogy a földesúri szőlőkön kívül voltak ott huszini, várkondi, blattai, vinnai, nagymihályi jobbágyoknak is szőlőik, amelyekkel ezek egészen szabadon rendelkezhettek.1 Ilyen indirekt adatokra vagyunk jórészt utalva következtetéseinknél, mert az oklevelek, amelyek a jobbágyi szőlők birtokos cseréiről szóltak, elkallódtak. Valószínűleg azért, mert amikor a szőlők különleges jogi helyzetüket elveszítették és a nagy uradalmak részeivé válva a földesúri birtokok sorsában osztoztak, az uradalmaknak nem volt érdekük megőrizni a számukra felesleges okleveleket, éppen mert azok a szőlők életének korábbi stádiumáról maradtak fenn. A XIV—XV. században a gazdasági s ezt nyomon követően a társadalmi fejlődés iránya azt mutatta tehát, hogy a jobbágy és nemes között, a polgárság mellett, eg} meglehetősen független paraszfl-bérlő réteg kezd kialakulni, amely még nem képes saját lábán megállni, de már nem is függ egyedül földesurától. Bár a fejlődésnek belső, önmagából megújuló mozgató ereje a teljes gazdasági önállóság elnyerése felé sodorta ezt a réteget, a feleúton nálánál erősebb ellenálló erőre bukkant, amely nemcsak feltartóztatta, hanem vissza is vetette. Ez a másik erő, amely az összecsapásnál hatalmasabbnak bizonyult, a földesúri joghatóság volt. Ez is mélyen az elmúlt századok talajába bocsátott gyökereken erősödött fokozatosan. Fejlődésének főbb körvonalai főleg Hajnik kutatásaiból ismeretesek.2

Tudjuk. hogy a földesúr, aki a XIIT. század elején bírája 1 Sztáray-ok levéltár. ÍJ. 522—9. — Itt említjük meg, Imgy Acsádi I. tendenciózus műve (A magyar jobbágyság története, 1908) a bérletek jelentőségét fel nem ismerve, azokról a könyv nagy terjedelme dacára a 173. lapon csak pár sorban emlékezik meg. 2 Hajnik I.: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt, 1899, 16. skk. 1. — Az Árpád-korra 1. még Vinkler J.: A magyar igazságszolgáltatási szervezet ós polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig. II. (1927 ) 221. skk. 1., mely a későbbi középkorra, minthogy nem ismeri Szekfű alább idézendő tanulmányát, alig vehető figyelembe.·