Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

A7. 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. 831 vagy munkaerejükben, vagy összegyűjtött kis pénzükben bízva, hozzá mertek fogni ahhoz, hogy a saját földesuruknak tartozó kötelezettségeiken kívül máshol is munkát vállaljanak. Tagadhatatlan, hogy ez a középkori gazdálkodási rendszer nem fojtotta el a tehetségérvényesülését és nem mérte sem a rabszolga, sem a modern proletár reménytelen életét a jobbágyra. A meggazdagodás útja nyitva állott a szorgalmas előtt; ez szerezhetett — és szerzett is — teljes jogú birtokot, oíyan szőlőt és szántót, amely után csak némi összeget fizetett.1 De a bérletrendszer nemcsak a materiális, hanem a társadalmi felemelkedés útját is megnyitotta. Bérlők gyanánt ugyanis, mint említettük, a gazdag, kőfallal kerített városok lakói és nemesek is jelentkeznek, mégpedig anélkül, hogy erre a szegénység kényszerítené őket, vagy ezáltal szabadságuk és előjogaik csekély részét is fel kellene áldozniok; az ő bérleteik sem veszik igénybe minden idejüket és energiájukat. Nemes, polgár, és jobbágy ilymódon bizonyos vonatkozásokban, a bérelt földeket és szőlőket illetőleg, ugyanazon gazdasági színvonalra kerül, ami a jobbágy számára nagy emelkedést jelent. Szőlője és földje ott van a nemes és polgár bérleteinek szomszédságában, egymástól adjákveszik, cserélik azokat s a személyes érintkezés betemeti azokat az árkokat, amelyek a jobbágyot, kisnemest és polgárt jogilag elválasztanák. A bérlő és vagyonosodé jobbágy útja így vezet be a városokba s házasságkötésekkel a nemesi családokba. Nem szokatlan ugyanis, hogy nemes ember leánya jobbágyhoz megy feleségül s bizonyára joggal tehető fel, hogy az új nemesítések elsősorban az ilyen féljobbágy családokat emelték ki. A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy az a bérletrendszer, amelynek részleteit fentebb vázoltuk, a középkorban általánosan el volt terjedve Magyarországon, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint azt a direkt utalások alapján gondolhatnók. Például nem maradt fenn oklevél, amely arról szólna, hogy a Zemplén-, illetőleg ungmegyei Nagymihály környéki hegyeken jobbágyoknak lettek volna olyan szőlői, amelyekkel szabadon rendelkeztek. Csak akkor értesülünk róluk, amikor a környék birtokos családjának két ága. a Nagv-1 Ez az összeg pl. Zágráb és Körös megyében szőlőnkint 35 dénár, egy kappan és egy kenyér volt (Dl. 34.491, 34.601, 32.767), ami méltányos bérösszegnél többnek nem mondható.