Századok – 1929-1930
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809
ΛΖ 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. 829 győzelemre jutásának idejében már csak nemesi birtokok tulajdonoscseréjénél figyelhetők meg.1 Egyébként a XV. század első felében még azzal a méltán feltűnő esettel is találkozunk, hogy a szőlőbérlő jobbágy foglalása ellen a jogaiban sértett nemes a megyénél keres elégtételt, mint Kanyevicza-i Margit, akinek a kérésére azután az al-bán az egyik szolgabírót küldi ki, hogy az keresse fel Mátyás csizmadiát és tiltsa el a panaszos Hrussócz faluban fekvő szőlőjének elfoglalásától. S hogy a hatalmaskodó csizmadia szőlőbérlö jobbágy volt, azt világosan megmondja az oklevél, amikor őt Szentléleki Péter jobbágyának nevezi s még arról is felvilágosít bennünket, hogy egy másik faluban, t. i. Gyugyanczban lakott.2 A földesúrnak oly kevés tényleges joga van az ilyen „szabad"-nak nevezett szőlőhöz, hogy az még akkor sem lesz az övé, ha a bérlő utód nélkül hal el. Ezért köthette ki pl. Hedrihóczi István 1451-ben, amikor Globoky falu földesura előtt átadta vejének, Orgován Fábián prédialistának két szőlőjét, hogy veje és utódjai magtalan halála esetére a szőlők az ő utódaira — s nem a jelenlévő Globoky-i Györgyre, a falu urára — szállanak vissza.3 Vagy ugyanígy eshetett meg, hogy 1411-ben a garigi pálosok egyik jobbágya a kolostornak ígérte halála esetére szabad szőlőjét és két hordóját, kikötötte azonban, hogy abban az esetben, ha felesége túléli őt, a szőlő fele és az egyik hordó az özvegyé legyen.4 Bizonyos, hogy az ilyen feltételes ígéretekre és nagylelkű adományozásra nem nyílott volna alkalma ennek a jobbágynak, ha halála, után földesura, a kolostor, a. szőlő birtokába juthatott volna. Ezt a. szőlőt a végrendelkező jobbágy ugyanis nem valamely szomszédos földesúrtól, hanem magától a kolostortól bérelte. 1 Így pl. 1474-ben a csázmai káptalan előtt Szentléleki Kasztellánffy László Zobochyná-ban levő birtokrészét zálogosítja el György fehérkői ötvösnek és testvérének (Dl. 34.515. L. K. 1925, 153.), s 1404-ben is ugyancsak a csázmai káptalan előtt Gergely leánya, Erzsébet, — provida — egy nemesnek adja el szőlőjét (Dl. 35.322.). Jellemző, hogy a zágrábi káptalan iktat be 1397-ben egy polgárt birtokába. (Dl. 34.661.) 2 Dl. 35.487. (1423.) — Ugyanilyen eset Felsőmagyarországon (1428). Sztáray-oklevéltár. II. 268.. hol Ung· megye előtt Nagymihályi György egy várkondi jobbágyot s nem ennek földesurát tiltja el /»zentandrási szőlője elfoglalásától. 3 Dl. 34.794. 4 Dl. 35.374.
