Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

A7. 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. 875 V. István 1270-ben és Károly Róbert 1326-ban szabályozhatta a hegyvám-fizetést, nem különben ugyanebből következteti, hogy a szabályozás megváltoztatása jogában állott 1351-ben Nagy Lajosnak, amikor — az országnagyokkal egyetértésben — eltérve két elődjének rendelkezésétől, általános érvényfíleg elrendelte, hogy kilencedet tartoznak hegyvám fejében fizetni mindazok, akiknek mások birtokain vannak szőlőik. Minthogy pedig azóta ez a szokás és szabályozás fennmaradt, a nagyszombatiak sem vonhatják ki magukat alóla. Az indokolás sarkpontja tehát az 1351-i törvényen, illetőleg annak a kilencedfizetést elrendelő 6. pontján nyugszik. Ez a törvénycikk azonban arról szól, hogy a király, a királyné, a bárók s nemesek, valamint az egyházi földesurak kötelesek, a fallal kerített városok lakóinak kivételével, minden jobbágyuktól, akár szántót, akár szőlőt míveljenek azok s akár szabad, akár ndvarnoki vagy más községekben lakjanak is, a gabona- és bortermés kilencedét a maguk számára beszedni. Nyilvánvaló, hogy ennek a törvénycikknek a tartalma semmiképen sem alkalmazható a Szentgyörgyi grófok és a nagyszombatiak közötti viszonyra. Nem pedig azért, mivel abban az uradalmak területén élő jobbágyokról s nem a földesurak birtokain szol öbérl etekkel rendelkező városi polgárokról van szó. De magának a. hosszú viszálynak XIV. századi története is, amelyet oly részletesen ismertettünk, azt mutatja, hogy az 1351-i decretum megalkotói sem gondoltak arra, hogy az a nagyszombatiakéhoz hasonló bérletekre vonatkozhatik. Ha ugyanis így lett volna, akkor már az 1362/4-i per folyamán ennek alapján döntenek a Szentgyörgyiek javára, holott ellenkezőleg — mint láttuk — akkor sem a földesuraknak nem jutott eszébe, hogy az alig egy évtizeddel korábban hozott rendelkezést felhasználhatják, sem az országbírónak és bírótársainak, éppen mert nagyon jól tudták, hogy az 1351-i decretum csak a jobbágy lakosság földesúri terheinek szabályozása végett hozatott.1 Sőt tovább menve, azt is sikerült tisztáznunk, hogy még Zsigmond korában sincs nyoma annak a felfogásnak és törvénymagyarázatnak, amelyet az 1481-i ítélet fejez ki, 1 Hóman Β.: A magyar királyság pénzügyi és gazdasági politikája Károly Róbert korában, 1921. 60. «kk. 1. ezerint a kilenced elrendelése 1351-ben tulajdonképen a királyi uradalmakban már meghonosodott terményadó általánosítása.