Századok – 1929-1930
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809
816 MÁLYUSZ ELEMEK. nokmestert, Pál volt macsói bánt, ekkor királynői udvarbírót és tárnokmestert, továbbá a zalai, nyitrai és veszprémi főispánokat, tehát Szentgyörgyihez hasonló nagybirtokos főurakat.1 Az ítélet formális végrehajtására nem került sor. A felek ugyanis éltek azzal az engedelemmel, amely minden elítélt részére biztosította a kibékülést. A megegyezés — egy hónapra az ítélet kimondása után, márc. 6-án — ugyancsak Pál országbíró, továbbá a következő előkelőségek: Tatamér székesfehérvári prépost s királyi alkancellár, Tamás erdélyi vajda, Demeter és Pál királyi és királynői tárnokmesterek, Doncs mester zólyomi főispán, az elítélt Sebus apósa, továbbá Tamás csókakői, Magyar Pál gimosi várnagy s Lénárt fia Domonkos comes előtt jött létre. Ezeknek a bírótársaknak kifejezett kérésére a polgárok lemondottak Sebus birtokainak rájuk hárult egyharmadáról és kijelentették, hogy nem kívánják érvényesíteni a XIII. századi és az 1325-i szerződésekben biztosított azon jogukat sem, hogy kiváltságaik megsértése esetén — amit pedig az országbírói ítélet ünnepélyesen dokumentált — egyszersmindenkorra felszabadulnak a hárompenzás díj, a cenzus megfizetése alól. Viszonzásul azonban új, az eddiginél kedvezőbb szerződést eszközöltek ki maguknak. Eszerint a cenzust és hegyvámot, miután e kifejezések eredeti tartama úgyis elhomályosult, nem csak egy összegben megállapítva fizetik, hanem azonfelül ezt az összeget az 1325-i szerződés tételeinek mintegy harmadára csökkentik. Egész szőlő bére évi 40 széles bécsi dénár (1 pensa) és egy pozsonyi akó bor lett — szemben az eddigi három pensával, két akóval és két dénárral —, fél- és negyedszőlőé pedig ugyanezen összeg fele, illetőleg negyede. Mentességet nyertek a polgárok még mindennemű vám vagy illeték fizetése alól is. Ezzel szemben a földesúr érdekeit védte az a méltányosnak nevezhető megállapodás, hogy a nagy kedvezmények a polgároknak csak a szerződéskötéskor művelés alatt álló szőlőire vonatkoznak, vagy azokra amelyeket a már megállapított határokon belül fognak ültetni, de semmiesetre sem a határokon túl plántálandókra; kimondották, hogy ezek szolgálmányai ügyében a városnak új megegyezést kell majd annak idején kötnie. Érintetlenül maradt ugyan a nagyszombatiak 1 A perre vonatkozólag 1. Dl. 2297. 2800. 2877: a legutóbbi az 1335 febr. 4-i ítélet.
