Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

814 MÁLYUSZ ELEMEK. 1325-ben Szentgyörgyi Ábrahám fiai, Sebus és Péter, a bazini szőlők ügyében a nagyszombatiakkal újabb egyez­séget kötöttek, a polgár oknak csak néhány pontban kel­lett nagyobb terheket vállalniok magukra. Változatla­nul megmaradt az egy-egy szőlő után megállapított 3 pen­zás díj — ennek már neve is van: census — hasonló­képen a kétakós és kétdenáros terragium vagy hegy­vám, azzal az eltéréssel, hogy mértékül többé nem szent­györgyi s nem is bazini akót vettek, hanem pozsonyit, amelynek egy mintahordóját, a polgárok kapták meg. Nincs szó többé az újabb egyezményben az officialisnak járó 4, 2, illetőleg 1 dénáros díjról; ennek helyét a szüretkor felvigyázó Írnoknak vagy regisztráto-rnak járó két-, illetőleg — fél és negyed szőlő után — egydéná­ros díj foglalja el. Lényegesen emelkedtek azonban a szállítási vám díjai. Bár a Bazinból szállított hordó után, amelyet egy szekér elbír, továbbra is 6 bécsi dénár ma­radt a vám, ezt meg kellett íizetniök azoknak is Bazin­ban, akik a távolabb fekvő Szentgyörgyről vonultak át Nagyszombat felé. A szerződésnek a vámtételekre vonat­kozó pontjaiból különben is úgy látszik, hogy a korábbi viszályok jobbára a vámdifferenciák és nem a cenzus vagy terrágium miatt keletkeztek. Az új szerződés biz­tosítja most, hogy a polgárok üres kocsijaik, üres hor­dóik, élelmiszereik, szolgáik és munkásaik után semmi vámot sem fizetnek, csupán akkor, ha terményeiket el­adás végett hozzák a földesúri piacokra.1 Az eltérések, mint látható, valóban nem érintették a lényeget. Ezek a megállapodások, amelyek immár félévszázada voltak írásban megrögzítve, a polgárok óhajainak tel­jesen megfeleltek. Úgyannyira, hogy amikor a Csák Máté idejéből fennmaradt és más szőlőikre nehezedő súlyos terheik miatt panaszkodtak a királynak és tőle védelmet kértek, az így kieszközölt kiváltságlevélbe (1326 szept. 10.) azt szerették volna bevétetni, hogy a Modor és Therney területén levő szőlőik után is cenzusuk és terrágiumuk éppen akkora legyen, mint a Szentgyör­gyiek birtokain. Előadásuk szerint ugyanis Csák Máté akkor, amikor városukat hatalmában tartotta és sanyar­gatta, modori szőlőik után szokatlanul terhes szolgálmá­nyokat követelt. Óhajuk csak részben teljesülhetett. A hárompenzás cenzus nem változott ugyan, de már a hegyvám éppen a kétszeresére emelkedett: egész szőlő 1 Anjoukori okmánytár. II. 1ÍH). «kk. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom