Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Dolgozatok a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem archaeológiai intézetéből 797
történeti irodalom. 803 követ közöl a Hargita mellől, Banner pedig Magyar-Dombegyházán talált rézkori leleteket és Tótkomlóson felásott La Tène sírok mellékleteit ismerteti. Az Irodalom-ban Móra Ferenc ismerteti Roska Márton ősrégészeti kézikönyvének II. kötetét, mely a neolithikumot tárgyalja. V. évf. 1929. (1—2). — Buday Árpád: Az ú. n. thrák lovasisten és Rhésos király kérdéséhez. Buday Árpád cáfolja Georges Seure nek a Revue de Philologie 1926 ik évfolyamában az ő, thrák lovasistenhez fűződő elmélete ellen emelt érveit, egyszersmind tarthatatlannak nyilvánítja Seure elméletét, aki fenti, „Le roi Rhésos et le Héros Chasseur" című tanulmányában e két mitikus alaknak összefüggését, sőt bizonyos mértékben összeolvadását igyekszik bizonyítani. — Juhász László és Banner János: A görög pyraunos eredete. Juhász a dolgozat első felében összeállítja a πύραυνος (pyraunos) edényre vonatkozó antik irodalmi utalásokat, s ezek vizsgálata alapján megállapítja, hogy az edényben tüzet égettek és tüzet vittek, hordoztak vele. A tüzet fenyőfaágakból, hulladékfából rakhatták és az edény melegítésre is szolgálhatott. Banner a dolgozat második felében ezeknek a füstölő és zsarátnoktartó edényeknek görög földön talált típusait mutatja be, amelyek közül a legrégibb Trójában Schliemann ásatásai alkalmával került elő. A különböző típusok közti átmeneti típusnak pedig azokat a hasonló célokat szolgáló edénytöredékeket tartja, amelyek különféle magyarföldi bronzkori leletek között fordulnak elő, többek között a pilisi, szőregi, magyarádi, rábéi, velemi, ószentiváni, tószegi, röszkei stb. telepek leletei között. A feltevés egyszersmind a fenti leletek ily töredékes, eddig gyakran félreismert emlékeit is pontosabban meghatározza, — Banner János: Az ószentiváni bronzkori-telep és temető címmel a folytatólagos, 1928. évi ásatások eredményeit ismerteti, amelyek a sírok mellékletei között olyan edényeket tartalmaznak, melyek az aeneolithicum korszakára utalnak. Ezek a bütykös díszű és alacsony talpas edények tüzégett rétegből kerültek elő. ami azt igazolja szerző szerint, hogy ezek a bronz-, sőt vaskori lelőhelyeken előforduló edények tulajdonképen a neolithicum legvégéről származnak. Az ásatások eredményeiből még két lakóhelyen végzett temetkezés emlékei érdemelnek fokozott figyelmet. — Roska Márton: Kelta sír Nagyenyeden. A sír mellékletei (lószerszámok, eszközök és fegyverek) nyilvánvalóan bizonyítják kelta származásukat s a La-Tène periódus Reinecke szerinti Β sza kaszából származnak, amikor a Kelet-felé előrenyomuló kelták a Maros-völgyéből már kiszorították a Nyugat-felé törekvő szkitákat^SaMaő--Etz-•erdélyi, ily irányban megindítandó kutatásoktól e két nagy kultúráramlatnak találkozására nézve még pontosabban beszámoló leleteket vár. — Banner János: A szőregi La-Tène temető c. tanulmányában azokról az ásatásokról számol be, amelyek Szőregen egy La-Tène-kori temető feltárására vezettek. 11 sír került elő ez ásatás alkalmával, részben csontvázas, részben égetett temetkezéssel, két ízben úrna temetkezéssel. A mellékletek edényekből, fegyverekből, ékszerekből és kézieszközökből állottak. A leletek fontossága abban van, hogy Szőreggel új lelőhely vonult be a La-Tène-kori magyarországi lelőhelyek közé, amelyek azt bizonyítják, hogy a la Tène kultúra a Duna—Tisza közén keresztül hatolt el a Maros mentén Erdély felé. — Banner János: Adatok a neolithkori lakóház kérdéséhez címmel, a hód mezővásárhelyi határnak kopáncsi részén folytatott ásatásainak eredményét ismerteti, melyek egy. nyolc lakóházból állott őskori falú helyét tárták föl. A lakóházak hosszúkás, szabálytalan négyszögű formát mutattak, de cölöp lyukakat sehol sem találtak. A pontos kutatások és a telepek megfigyelése során kitűnt, hogy ezeknek a házaknak a fala gerendákra fektetett nádból és vesszőből készült, melynek általában csak a külső oldalát tapasztották be pelyvás sárral, amelyet azután lesimítottak, s olykor bizonyos részein díszítettek is. Banner megállapította, hogy a lakóhelyek oly szerkezetű kunyhók voltak, amelyeknek tetőszerűen összehajló oldalfalai a két 49*
