Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. köt. Ism.: doberdói Breit József 67

72 TÖRTÉNETI IRODALOM. ket írja naplójában (199. old.): „Reggel 3 óra 30 perckor fölmászom megfigyelőállásomra — a cseresznyefára —, melyen napok óta állandóan tartózkodom, mert onnan egész arcvonalamat kitűnően áttekinthetem. Pompás nyári reggel és úgy énekelnek a madarak, mintha boldog béke volna e földön Eleinte kevés harcizajt hallani és hamarost látom derék csapataimat szép csatasorban a parton fölfelé menni. Hirtelen vad puska- ég gépfegyvertűz támad és a legnagyobb lendülettel rohannak vitézeim. Pontban 5 órakor átlépik a Mt. San Miohele legmagasabb kúpjait, ekkor egy csapásra megkezdődik az őrülten heves ellenséges lövegtűz és nemsokára olyan az egész hegy, mint egy hatalmas tűzhányó teljes működésben; különösen a legnehezebb bombák lelketrázóak. Idáig érezni megrázkódtatásukat... Az ellenség üldözése azonnal megkezdődik le az Isonzó felé. A Mt. San Michelén 2 tisztet és 200 főnyi legényt fogtunk el és 2 gépfegyvert zsákmányoltunk. Hat órakor a leírhatatlan lövegtiizet nézem. A pokolnak minden tűzhányója ez itt, melyek tiizet, füstöt, köveket és halált okádnak bömbölve... És oly sápadt a reggel, mint egy haldokló szeme, melyben a világosság kialszik... Sápadt a párától és füsttől s reszket fökl és lég a tomboló gránátverés,ben. Így képzeltem gyerekkoromban a világ végét... Sokkal más nem is lehetne... A nagy csata diiliöng és gyilkolva őrjöng a háborúnak talán legborzasztóbb küzdelme." Július 21-én éjjel és 22-én, a nagy csata ötödik napján, a harc még mindig változatlan hévvel folyt tovább. Erről ezeket írja a napló (205. old.): „A 61. hadosztály az éj folyamán több ellenséges támadást vert vissza. Míg a 14. hegyi dandár egyegy gyengébb támadást könnyen visszavert, addig a 16. honvéd hegyi dandár éjjel 10 és 11 óra között Selznél hatalmas támadást utasított heves küzdelemben vissza, azután Vermegliano—Selz kiterjedésében nagy fölényü ellenséges erők indultak támadásra. Egész éjjel a leghevesebben, kétségbeesett elkeseredéssel folyt a tusa és az ellenségnek minden rohama visszaveretett. Az ellenség reggeli szürkületkor állásaiba visszaözönlött. A magyar 17. és 29. népfölkelő ezredeknek minden dicséreten felül álló magatartása különösen kiemelendő, mert éppen ezek a szakaszok a múlt napok küzdelmeiben az ellenségnek számtalan támadásában és minden képzeletet felülmúlóan heves lövegtűzben — hol a legnehezebb bombákkal verette az ellenség állásainkat — aggasztóan súlyos veszteségeket szenvedtek. Ezen dandárnak rendkívüli hősiességét a délnyugati arcvonalparancsnokság (Jenő főherceg) ma éjjel Táviratilag elismerte."1 Ε szép elismerés által feltüzelve, a dandár 1 A dandáromat ért remek elismerés, ami akkor még valóban ritkaságszámba ment, szószerint következőleg hangzott: „Die ungarischen Landsturmtruppen der k. ung. 16. Landsturm-Gebirgs-Brigade haben in diesen Kämpfen vor einem neuen Feind ihre alte Tüchtigkeit bewiesen, das durch Formierung als Gebirgs-Brigade ihnen entgegengebrachte Vertrauen glänzend gerechtfertigt. Erzherzog Eugen m. p. Generaloberst".