Századok – 1929-1930
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607
650 1 aráth tibor. A városoknak pénzügyi kiváltságos helyzete, mint a nemességé is, valóban elavult. Az idő méltán nyomta rá a visszaélés bélyegét. Mert az egész Európát uraló rnerkantilis világfelfogás s a nyomában előretörő abszolútizmus nem tűrhette meg a fölbástyázott városokat, mik céljainak legelőször útjában állottak. Demokratikus jelszavával: az aequalitas szellemében egyetlen tömegbe igyekezett összeforrasztani az ország lakosságát s munkájában nem kímélte a középkornak visszaélésszerűen ittfelejtett kiváltságait. Ez a szellem a negyvenhetes diétán elemi erővel követelte, hogy az ország törvényeinek mindenki alávesse magát (legibus regni subject sein), hirdessék ki a pénz egységes árfolyamát (publicetur aequalitas monetae) s vessék alá a városokat mindkét harmincadnak (ut solvant, tollantur privilégia earundem). De ugyanakkor — nagyon jellemző még a régi zubbonyra — hozzátették „salva tamen libertate".100 A városok törvénycikkekkel körül nem bástyázott alkotmánya az irományok pergőtüzében valóban inogni kezdett. Fölborult a régi cikkely az a része is, mely a városokat csak „szokásos" adókkal engedte terhelni, s 1618-ban a kamarák már jelentős eredménnyel zárták számadásaikat. A városokat érő támadásokba személyes motívumok is beleszóltak. A kamara tisztviselőit bántotta a polgárságnak, szemükben renitenciává dagadt, túlzott önérzete s ellenszenvre hangolta őket a pozsonyi magisztrátus represszáliája, mely a tisztviselőket akarattal túlterhelte városi adókkal. A kamarák éreztették hatalmukat s a királyi előadásokon keresztül országgyűlés elé juttatták logikusan megfogalmazott nézetüket. A királyi szóval előadott panaszokhoz 1647-ben a városokkal szemben sérelemmel teli nemesek is csatlakoztak, amivel a polgárság minden oldalról elszigetelődött s a következő alkalommal súlytalan kisebbségre szorult. licet uno eodemque modo sine augmento (sic.) vei diminutione imponatur aut exigatur. Imponitur enim solummodo tempore diaetarum regni, idque pro ratione temporis quandoque plus, quandoque minus, juxtn benignam suae majes-tatis arbitrium et voluntatem. Hofkammer, 1638. augusztus. 100 Az 1646/47. országgyűlés kamarai vonatkozású iratai. Hofkammer, 1646. április. — A városok harmincadfizetés alól mentesek voltak Zsigmond király 1405. I. 17. cikke alapján. Olv. hozzá Timon Ákos, Magyar alkotmány- és jogtörténet IV. kiadásában. Bp., 1910, 376. 1.
