Századok – 1929-1930

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607

a magyar állam adóügye. 635 és a nyugati nagy uradalmakat. Mindkét terület a tárgyalt idő alatt állandó kérelmezés ellenére sem jutott vissza a magyar pénzügyigazgatásba, tehát nem viselte az állami terheket.4

' Ε két terület adózás szempontjából nagyobb összeget jelentett, mivel békés fekvésük miatt jobb gazdasági viszonyok között éltek.41- 42 A mai szempontok szerint értelmezett teherviselés kérdését a XVII. században nem elvi megfontolások, hanem a puszta tények állították elő. A tizenötéves háború nyomán megindult erős társadalmi rajzás ugyanis annyira szétfeszítette a „jobbágy" és „nemes" korábban sem szigorú keretét, hogy a portális méretű adók alól temérdeken kiesúsztak. A bajokat fokozta az agrár állam gazdasági erejének hanyatlása. Ennek következtében a kamarák arra törekedtek, hogy a társadalmi differenciálódás nyomán újonnan megjelenő harmad-, negyed- vagy ötödrangú szabadsággal élő népelemeket, mint a régi állapothoz képest fattyúhajtást, a főmederbe valahogyan visszavezessék. Továbbá, hogy az adókulcs nagyobbítása ellenére is folyton apadó jövedelmeket megtarthassák és gyarapíthassák, a kor áramlatának megfelelően az eddig adómentességet élvező, de elavult kiváltságú 40

Az 1647 : 71. t.-c. alapján kiküldött bizottság eredményesen működött. Annak nyomán került vissza Kőszeg, Szarvkő, Borostyánkő és Kismarton, valamennyi az uradalmával együtt. Visszakebelezte őket az 1649 : 25. t.-c. Sárfenék még akkor sem került vissza. L. 1681:23. t.-c. 10. Sem Lubló vára, sem a tizenhárom város: 1649 : 28. t.-c. 11

Opinio, 1612 december 29, OL. Acta diaetalia, III. No. 10. 42

Ε helyütt egy téves véleményt igazítunk helyre. A rendek a XVII. század első felében állandóan panaszkodtak arról, hogy az ország jövedelmeit kiviszik. A történelmi közvélemény e panaszokat úgy értelmezte, mintha a magyar kamara tényleges jövedelmeire vonatkoztak volna. A kamarák pénzforgalmáról nagy számban rendelkezésünkre álló számadásokból, valamint a különféle véleményekből is azt látjuk, hogy a panaszok elsősorban nem erre vonatkoztak, hanem az elzálogosított területek jövedelmeire. Tehát a Pozsonytól Tengerig húzódó harmincadsor, a bányák és az uradalmak jövedelmeire. Olv. galantai Esterházy, III. 55— 56—57. IL, erélyesen tiltakozik ellene III. 211. 1. Másodsorban vonatkozhattak a kamarák kezelésében levő jövedelmekre, amelyek közül a taxának mintegy 40%-át rendesen kivitték, terményben. Nagy szükség idején, mint pl. a cseh fölkeléskor. a többi jövedelem fölött is rendelkeztek. A másodsorban említett kivitelnek átlagos évi összegét 10.000 forintnál többre nem számíthatjuk. Az előbbiekről a kutatás ezidőszerinti állásáról semmi biztosat mondani nem tudunk.