Századok – 1929-1930

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607

008 baráth tibor. Akkor lehetett a közvélemény kellő alakulásával az 52. és 39. cikkellyel két, kisebb pénzhozadékú adót, a vármunkát és koronapénzt kurzívvá tétetni. De sem az egyik, sem a másik nem jelentett tényleges változást. A vármunkát, mint bővebben előadjuk, a törvény szabályozására való tekintet nélkül, a várak szüksége szerint, addig is állandóan használták. Amennyiben ilyen elvi deklaráció megszületett, a tények szempontjából csupán a fennálló helyzetnek kodifikálásául tekinthető. A koronapénz akkor hozott volna új fordulatot, ha a koronaőröknek ezután nem kellett volna koldulni járni a. közel fekvő megyék hatóságaihoz. A fő rendi adót, a dikát, mely jelentősebb változást hozott volna, csak 1649-ben ajánlották meg először a következő országgyűlésig, akkor is katonában. Ε változás előtt zártuk le adótörténelmünket. Az országgyűlések kevés financiális eredménye s a veliikjáró kényelmetlenség1 új utakat kerestetett, a zavarból való kijutásra. A német territóriumokon a módot abban találták meg, hogy a XYI. század végétől nem az egész Landtagot hívták egybe, hanem csak egy bizottságot, mely a. fejedelemtől függő elemeivel pénzügypolitikái szempontból gyakran igen eredményesnek mutatkozott.2 II. Ferdinánd alatt átültették az új módszert az örökös tartományokba8

s valamivel korábban kísérletet tettek vele Magyarországon is. A Bécsben időző magyar tanács és megyei előkelőségek elé 1612-ben léptek először adókérő kívánsággal. Pozsony és Nyitra vármegye képviselői csakugyan vállaltak bizonyos összeget, de később, a trencséni gyűlés határozata alapján, ígéretüket visszavonták." Hasonló 1 Khlesel úgy foglalja ezeket össze, hogy a landesfürstliches Interesse kockára kerül. D'Elvert S. 194. — A királyság a propozícióban megfordítva fogalmazta a dolgot s a rendekre nézve óhajtotta megkönnyíteni: „ne magis cum regnicolarum sumptibus saepius convenire necesse sít", hosszabb időre adózzanak. Nemzeti Múzeum (NM.) Törzsanyag. Propositio. 1619 november 19. * Fr. Härtung, Deutsche Verfassungsgeschichte vom 15. Jh. bis zur Gegenwart. Leipzig—Berlin. 1914. S 52. 3 Redlich, S. 23. — Huber Dops.ch, Österreichische Reiohsgeschichte, Wien, 1901. S. 216., 219. ff. 4 A két megye fölajánlására hivatkozva, a többi megyét is felszólították adózásra. Kiderül OL. Benignae resolutiones. 1612. május 10. — A keletkezett zavar kiküszöbölésére a nádor Trenesénbe részgyűlést hirdetett. Ott, minthogy különféle nézeten voltak, a kérdést országgyűlésre halasztották.