Századok – 1929-1930

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607

008 baráth tibor. követelt adó, amit ma is törvénytelennek nevezünk."* Tributum a hódoltsági terület adóinak sajátságos összefoglaló neve, amit a liódító hatalom jogán, mindennemű európai vonás nélkül szedett a török. Az adók történelmi meghatározásai ezek.3

0 Amint a bevételek a necessitas szerint alakultak, ugyanúgy a kiadások. De itt természetesen rendi tényezők nem szerepeltek. Rendes kiadások alatt a kurzív szükségletekre fordított kiadásokat könyvelték el, mint pl. a hivatalnokok fizetését, kancelláriai papír, pecsét és 29

Megállapításainkat az egykorú aktákon kívül igazolhatja két kezünkben lévő későbbi kútfő is, melyek mindegyike ugyanilyen értelemben használja a contributio és subsidium szavakat. Egyik a világos észjárású Fáber Antal, a pozsonyi akadémia néhai tanára, másik Schwartner Márton. Fáber szerint, ha a rendes jövedelmek, amik közé helyesen számítja a portális adókat is (contributiones), nem fedik a kiadásokat, ilyenkor „recurrendum est ad extraordinarios reditus, quales ín patria nostra sunt subsidia diaetalia". Compendium statisticae regni Hungáriáé. I—II. Posonii, 1823. Tom. II. p. 119. ss., 125. — Schwartner az országgyűlés főtárgyainak elősorolásánál így ír: „...gehört vorzüglich auf den Reichstag die Gesetzgebung und das Contributions- und Subsidienwesen", ahol a contributio permanens jellegű, a subsidium az időről-időre megszavazott adó, az ausserordentliche Kontribution. Statistik des königreichs Ungern. I—III. Ofen, 1809-1811. Bd. II. S. 144, Bd. III. S. 320. — Hogy a kurzívvá tett adók rendkívüli jellege lassan lekopik és a rendes jövedelmek csoportjában kezdik emlegetni, arra Tirol adótörténetében is találhatunk példát. Ott az évről-évre való visszatérés begyökerezése után a rendek „ordinari" nevezték a kurzív adókat s amellett „extraordinari" néven újabb rendkívüli jövedelmeket dekretáltak. Adatot gyűjtötte Sartori-Montecroce, S. 132. f. — Az irodalomban való nagyobb áttekintést megnehezíti az adótörténetek rendkívül silány mivolta. Ezen a téren a legtöbb munka nem történeti képzettségű ember tollából került elő, úgyhogy bennük szakszerű észrevételt hiába keresünk. Még a legjobb történeti véna Stein és Vogel cikkében van, de a végeredmény szempontjából, a homályos látókör miatt azok is szem elől tévesztik a célpontot. Stein cikke megjelenésekor élénk feltűnést keltett s nagyban hozzájárult a modern állam adóügyi szemléletének földerítéséhez. Vogel cikke inkább ösztönző s a későbbi időre szolgál hasznos útbaigazításul. 30

Az adókat ma így határozzák meg nálunk: ,,Αζ adók a magángazdaságok azon anyagi jószágbeli szolgáltatásai, amelyeket ezek köztestületeknek a közsziikségletek fedezése céljából a köztestület kényszerhatalmával egyoldalúan megállapított mértékben és módon anélkül nyújtanak, hogy azokért közvetetlen ellenszolgáltatásban részesülnének." Navratil Ákos, Közgazdaságtani és pénzügyi jegyzetek, Bp., 1906, 659. 1.