Századok – 1929-1930

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607

008 baráth tibor. kiterjedt. Belékerült tehát a közvéleménybe, hogy háborús szükségen kívül más mozzanatok is vannak, amik jogossá 'teszik a rendkívüli jövedelmek igénybevételét. A közvélemény ilyetén átalakulásával együttjárt a szállóige változása, pecunia nervus rei publicae. Amint az új tétel forgalomba került, a központ kezében hatékony eszköznek bizonyult. A közjónak — utilitas publica, bonum publicum — pénzügyi frazeológiában való elterjesztésével ugyanis, nemcsak az elismert szükségletek számát sikerült jelentékeny mértékben emelni, hanem az alkudozások során használt dialektikában is jól beválott. Mert aki a köz javából részt vett, kellett, hogy a köz terheiből is részt vegyen. Az érveléssel királyi előadásokban, levelezésben, mindenütt «találkozunk. A szabad városok molesztálásait azzal intézik el, hogy ők is membrumai az országnak, ugyanazt a védelmet élvezik, mint a többi rendek, tehát akként is fizessenek. Az adó egyik vonása eszerint ellenszolgáltatás egy megnyert szolgáltatásért.24 A bonum publicum térfoglalásával más is járt együtt. Fokozatosan háttérbe tolódott a király személyének középkori hangsúlyozása s helyet adott a pénzügyek nagyobb mérvű közjogi jellegének kialakulásához.25 A szükség szélső királysági megfogalmazása akkor még érvényre jutni nem tudott, így a negotium diaetalejelleg továbbra is megmaradt.28

A nemesi kiváltságok 24

Sommer a Leistung-Gegenleistung elvét teszi meg a jogállami felfogás (rechtsstaatliche Auffassung) szempontjából az adó szükséges alapjául. Bd. I. S. 9. f. — Mi ezt a kameralistákból kierőszakolt elvet a tények szempontjából, tehát történetileg nem találtuk olyan értékűnek, hogy a szükségletek kérdését vele kicseréljük. Sőt kétségbe vonjuk azt is, hogy a jogállami felfogás szerint ez lenne az adó-fogalom lényege. Ez csak egyik, mondhatnók dialektikai vonása. Sommer nem a gyökerében fogta meg a problémát. 25

Nem „őfelségének" rendelik az adót, hanem „ad diversas et publicas regni necessitates". Pl. Zemplén megye követi utasítása az 1618-as országgyűlésre. Kiadva a Tört. Tár, 1881. évi., 76. sk. 11., az utasítás 13. §-a. Ugyanakkor egyező gondol kodással rendeli Nyitra megye a koronapénzt. OL. Kovachich, Tom. I. Így beszél róla a pozsonyi kamara is. Staatsarchiv, Bécsben, Comitalia, 1617, december 8. stb. 26

1612-ben a király a Szentbirodalomba indult. Elutazása előtt a magyar tanácsosok a megyei előkelőségekkel együtt, Thurzó nádor vezetésével hódoltak előtte. Két megye — Pozsony és Nyitra — ez alkalommal országgyűlésen kívül ajánlott meg adót s a többieket is felszólították hasonló cselekedetre. Később a kérdés felett a dunáninneni megyék a nádor vezetésével Trenceénben gyűlést tartottak s ott,