Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 577

adalékok bethlen liábor történetéhez. 585 ellenséget. De a portától mindig azt a választ kapta, hogy ha megadja Vácot, „nem lehet oly kívánsága, melyre a fényes portán jó és kedves válasza nem leszen." Ezért már 1620 május elején Bethlen odaígérte Vácot azzal a feltétellel, hogy megkapja, amit a portától kért, hogy a hajdú palánkok épségben maradnak s hogy Vácon kívül a végbeli törökök egy falut sem hódoltatnak. De az átadás idejét Bethlen halasztani kívánta, még az utolsó percben is kérte, hogy várjon a porta J 621 pünkösdjéig. Továbbá próbálta a májusi ígéret után is, hogy nem lehetne-e pénzígéretekkel megmenteni Vácot anélkül, hogy elütnék már említett kérelmeitől. Az utolsó nagy követség, melyet Bethlen Konstantinápolyba küldött Vác átadása előtt, a vár megmentéséért a budai basának húszezer, a nagyvezérnek százezer forintot ajánlott fel. Ezek, az igaz, csak ígéretek voltak s a törököt jobban csábította Vác birtoka, mint a várható pénzösszegek. Bethlen helyzete súlyossá vált 1620 őszén. Az „ellenség sokasodott", Csehországot nagy veszély fenyegette. Vác átadásának, vagy át nem adásának kérdése világtörténeti jelentőségűvé vált, amióta a liga és a császár hadserege Prágának tartott. Bethlen azt hitte, hogy megmentheti Pl'alzi Frigyes királyságát, ha Vác átadása által a törököt buzdítja annak a hadi erőnek lábraállítására, melynek diverziója visszaszólította volna a támadókat Csehországból Bécs védelmére. Ezért nem ellenkezve többé Karakas Mehemeddel, úgy intézkedett, hogy a várat csak színleg védelmezzék katonái és így néhány nappal a fejérhegyi csata előtt Vác újra a töröké lett. „Minden mi reményünkben igen megcsalatánk, fogyatkozánk" írja Bethlen Vác elfoglalása után. Mert a török nem sietett a katonai segítség táborba szólításával Vác elfoglalása után sem s így a csehországi rendek szövetségére Bethlen többé nem számíthatott, de legalább megmentette a területet a további hódoltatástól, megmentette a hajdú palánkokat és ami fő, biztosan számíthatott arra, hogy a porta most már nem fordul ellene s hogy a végső szükségben nem hagyja cserbe.1 Ferdinánd udvarában nem szomorkodtak Vác elvesztése miatt, sőt látható örömmel értesítették a szász 1 A fentiekben nagy anyagot igyekeztünk röviden összefoglalni. L. különösen Tört. Tár. 1881. 630. 1., Mikó id. m. I. 321. s kk. 11., Ipolyi: Rimay János levelezése 326. és 231. s kk. Törökmagyarkori Államokmánytár III. 246. s kk. s 253. 1.