Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Preussische Jahrbücher 563
TÖRTÉNETI IRODALOM. 563 tudósok elfogadják. Hogy pedig ebben sem mond igazat, azt bizonyítja nemcsak a német Thunmann és Roesler állásfoglalása, hanem a cseh Karel Kladecé is, aki a prágai akadémia által 1916-ban kiadott művében (Valasi a valasske pravo zemych slovanskych a uhorskych) határozottan kimondja, hogy a kontinuitási elmélet nem tartható fenn, mivel nyelvi és történeti bizonyítékokkal nyilván kimutatható, hogy a románok a balkáni félszigetről csak a XII. század után jutottak el Erdélybe. Ezek után Jancsó tömör összefoglalásban elmondja az olasz olvasónak mindama lényeges eredményeket, melyeket a komoly történettudományi oknyomozás a román nép keletkezéséről, fejlődéséről és terjeszkedéséről hitelesen megállapított. Ismertetését e szavakkal fejezi be: „A középkor szkolasztikusai úgy vélték, hogy a filozófia a theológia „ancillája", szolgáló leánya. Jorga Miklós és vele együtt a román történetírók elképzelése szerint a történetírás sem egyéb, mint segédtudomány a román nemzeti imperializmus szolgálatában, még a nyilvánvaló ós eltagadhatatlan igazsággal szemben is." Maria Emilia Amaldi: „La Transilvania attraverso i documenti del conte Luigi Ferdinande Marsili". (Erdély Marsili Alajos Ferdinánd gróf okmányai alapján.) Tudvalevő dolog, hogy a bolognai születésű Marsili (v. Marsigli) gróf, az Amsterdamban 1726-ban kiadott „Danubius Pannonico-Mvsicus" 6 kötetes leíró munkának tudós szerzője, — aki mint császári tiszt résztvett a 16 éves török elleni felszabadító háborúban, egyebek közt Buda visszavételében is —, a karlócai béke (1699) után azt a megbízást nyerte, hogy a visszafoglalt részek határait megállapítsa és térképezze. Ε munkája közben rengeteg topográfiai és egyéb anyagot gyűjtött és dolgozott fel s ezt az egész gyűjteményt még életében szülővárosának, Bolognának adományozta, mely ez értékes gyűjtemény elhelyezésére külön palotát épített, hol utóbb a bolognai akadémia is elhelyezést nyert. Ε fölötte gazdag gyűjtemény kézirataiból ismerteti folytatólag (az értekezés első közleménye már a szóbanforgó folyóirat 1928-i évfolyamában jelent meg) M. E. Amaldi az Erdélyre vonatkozó részeket, a következő alcímekkel: 1. Térképek ellenséges támadások elhárítására (a határszorosok feltűntetésével). 2. Tervrajzok a szorosok mikénti elzárására. 3. Térképek a hadseregfelvonulás feltűntetésére egy esetleges jövőbeli háborúban. 4. Az új határt bejáró expedíció útjának térképezése egyes útszakaszok szerint, a Dunától Világosig, illetve Facsetig (Diaria ex itinere limitaneo collecta trans-danubialia). 5. Az új határvonalak térképrajza. 6. Jelentések a császárhoz Erdélyről stratégiai szempontból. Végül következik: 7. Erdély történetének vázlatos ismertetése olasz nyelven, négy korszakra osztva: A) Ókor, Augustus korától a hunok bejöveteléig; B) Középkor, a hun uralomtól I. Ferdinánd koráig (Mohácsig); C) Űjkor, János királytól Apaffy Mihály fejedelemségéig; D) Legújabb kor, Erdély állapota I. Lipót által való birtokbavétele óta. Ε históriai vázlatban Marsili felfogása természetesen nem lehet más, mint egy császári zsoldos katonáé, az abszolút fejedelmi hatalom hívéé. A közlő mindenesetre nagy szolgálatot tett értekezésével a hazai tudománynak, felhívta a figyelmet ez értékes forrásanyagra, melyet a magyar kutató alkalmilag sikeresen felhasználhat. Preussische Jahrbücher. 1925 március. Wertheimer Eduard v.: Ludwig Kossuth in Amerika 1851—52. Mit Benützung ungedruckter Quellen. Röviden jellemzi Kossuthnak, mint a XIX. század egyik nagy forradalmárának szerepét a hazában, majd áttér száműzetésének törökországi eseményeire, megrajzolja azok külpolit'kai vonatkozásait, azt a konfliktust, amely a Kossuth-kérdésben csaknem a világháború örvényébe sodorta az európai hatalmakat. Ebben a kérdésben a liberális angol-francia szövetség állott szemben az osztrák-orosz konzervatív csoportosulással. Az 1849 okt. 22-i, a menekültek internálására vonatkozó osztrák-török egyezmény, továbbá a török kormánynak az az elhatározása, hogy az összes 30*
