Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Borusso-Germanicus: Preussens unsterblicher König. Ism.: Török Pál 549

549 TÖRTÉNETI IRODALOM. munkáit, s így forrástanulmányi értékkel bír. A 60 lapra terjedő füzetet Ourini di Monza gróf olasz követ, D'Ancora Pál gróf, Róma helyettes kormányzója, Bethlen István gróf miniszterelnök, Klebelsberg Kuno gróf miniszter és Sipőcz Jenő polgármester alkalmi beszédei fejezik be, kellően kidomborítva a felemelő emlékünnep történeti jelentőségét. Fest Aladár. Borusso-Gerinanieus: Preussens unsterblicher König. Berlin, 1928. Schlieffen. 408 1. A könyv címe is elárulja a szerző lelkesedését Nagy Frigyes iránt, az alcím pedig (Was ist uns der grosse König noch heute?) elárulja politikai tendenciáját. Politikai fölfogását jellemzi az a kifakadás, amelyben megbotránkozással emlékszik meg azokról a fajilag idegenekről (Artfremde), akik Frigyes nagyságát nemcsak kétségbevonják, hanem odáig jutnak elfogultságukban, hogy tökéletes bolondnak (kompletter Narr) tüntetik föl, mint Hegemann: Fridericus című szellemeskedő és egyoldalú politikai célzattal megírt művében, amely még Frigyes hadvezéri képességéről is merészel kicsinylőeu írni. Mint politikus, a szerző sokszor összehasonlítja a modern állapotokat a Frigyes-korabeli viszonyokkal. Lengyelország fölosztását a lengyel nemesség züllöttsége tette lehetővé, amint a világháborúban Németországnak a proletáriátus hibájából kellett buknia (325. 1.). Szerinte a mai német parlament nem fogadná el a Lengyelország felosztásából nyert területi gyarapodást (346. 1.). Porosz érzületét elárulja az egész mű szelleme. Büszkesége különösen a franciákkal szemben nyilvánul: ott a tortúra eltörlése 40 évvel később történt, mint Poroszországban, a franciák félig majmok, félig tigrisek — idézi Voltaire szavait (188. 1.). Porosz érzülete nyilvánul abban, ahogy Frigyes háborús politikáját igazolja, ahogy elítéli Henrik herceg zúgolódását bátyjával szemben. Katonai gondolkozása meglátszik a háborúk leírásából. Térképet, csatatervrajzot nem mellékel, az egyes évek hadjáratai előtt ismételten leírja a hadsereg diszlokációját. Csataleírásai a térkép hiánya és a tömörség miatt néhol homályosak, a hadsereg elosztásának leírása erős katonai érdeklődésre vall. Szintén katonai érzékre vall a hadsereg kiegészítésében néhány szakértő megjegyzés: a tiszthiány, az 1762-ben Oroszországból hazatérő hadifoglyok szerepének (244., 277. 1.), a kiképzés tökéletesítésének méltánylása. Katonai gondolkozásra vall az az állítás is, hogy Lengyelország fölosztásakor a porosz rész volt legbecsesebb; ez nemcsak területre, hanem (amit szerző nem említ) lélekszámra is csak töredéke volt az orosz vagy osztrák résznek, de általa Kelet-Poroszország szárazföldi összeköttetésbe jutott a királyeág többi tartományaival.