Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Huelsen; Christian: Le chiese di Roma nel medio evo. Ism.: Tóth László 543

544 TÖRTÉNETI IRODALOM. Az első, aki úgy a középkori levéltári anyagot, mint az előző munkálatokat kritikával törekedett felhasználni, Antonio Nibby volt (Roma nel 1838, parte moderna, Roma, 1839). Különösen az őskersztény templomok topográfiája és története szempontjából jelentett igen nagy haladást a keresztény archeológiai fellendülése G- B. de Rossi és tanítványai, Enrico Stevenson és Orazio Marucchi munkássága folytán. Ezzel szemben Armellini munkáinak (Le chiese di Roma dalle loro origini al secolo XVI, Roma, 1887; Le chiese di Roma dal sec. IV al sec. XIX, Roma, 1891) főerőssége a középkori okiratos anyag kiaknázásában rejlik. Armellini óta nem jelent meg összefoglaló tudományos mű a római templomok történetéről. Pedig az azóta publikált okleveles anyag Armellini és előző megállapításai közül igen soknak a revízióját tette szükségessé, amit az olyan népszerűen összefoglaló munkák, mint A. D. Tani (Le chiese di Roma, Torino, 1922) és Roger Thynne (The churches of Rome, London, 1924) épp úgy nem végezhettek el, mint a Carlo Galassi—Paluzzi szerkesztésében újabban megjelenő templom-monográfiák, amelyekből húsz füzet látott napvilágot. Armellini munkájának megjelenése óta a római topográfiai és történeti kutatások igen sok új anyagot hoztak napvilágra. A további kutatás érdekében is szükség volt tehát olyan összefoglaló műre, amely egyrészt a kutatások eredményeit módszeres kritikával fűzi egybe az eddigi eredményekkel, s ezt a munkát a legszélesebb körű tudományos apparátussal az eredeti forrásokra visszamenve végzi el, amit sem Armellinirről, sem elődeiről elmondani nem mindig lehet. Erre a fáradságos, archeológiai, történeti és topográfiai ismereteket egyaránt megkövetelő munkára valóban az arra legjobban hivatott szakember, Christian Huelsen vállalkozott, akinek különösen az antik Róma topográfiájára vonatkozó kutatásai maradandó nevet biztosítottak Róma várostörténeti irodalmában. Évtizedes munkának eredménye ez a hatalmas munka, amely anyagának gazdagsága és kritikai feldolgozása miatt még hosszú időn át nélkülözhetetlen alapvető mű marad. Huelsen legelőször a források kritikai ismertetésével foglalkozik, összesen tizennégy templom-katalógust ismertet, amelyek közül a legrégibb az ú. n. Salzburgi-katalógus a VII. század közepéről (625—682) való, a legutolsó pedig, Francesco del Sodo katalógusa, XIII. Gergely (1573—85) uralkodása alatt készült. Ezeken kívül felhasználja a Mirabilia Urbis Romae és a Libri Indulgentiarum hozzáférhető anyagát is. Ezután tért át az egyes templomok történetének részletes ismertetésére. Ennél úgy jár el, hogy a templom címe és a térképmellékleten lévő helyének megjelölése után a források bibliográfiáját közli. Utána következik a templom történetének minden lényegeset magában foglaló kritikai története, amelyhez befejezésül a reávonatkozó irodalom bibliográfiája követ-