Századok – 1929-1930

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Az Árpádok trónöröklési jogához 37

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGÁHOZ. 47 sára nem a fejedelem testvérét igyekszik megnyerni, hanem azt akarja, hogy Lebednek fia legyen. Tudnia kellett, hogy ezen az úton érheti el célját. A fejedelemválasztáskor is hozzáfordul, de Lebed elhárítja a fejedelemséget, hogy nem méltó rá, hogy Álmos jobb, mert fia is van. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy Konstantinos szerint Bulcsú karhász is Kaié karhász fia volt,1

akkor azt hiszem, sokkal nyomósabb érveket sorakoztattam fel művéből a fiúörökösödés mellett, mint amit ez ellen lehet fordítani. R. Kiss tehát itt sem áll egészen szilárd talajon. Van azonban még egy érve, a ducatus, amelynek közelebbi meghatározásába bocsátkozik.2

Szerinte téved a krónika, amikor azt mondja, hogy az Endre és Béla közt létrejött megállapodás volt a későbbi viszályok magva. Erce bizonyságai, hogy Péter uralkodása első felében az ország egy részét mint ducatus Aba Sámuel kormányozta, és hogy 1042-ben a német császár hadjárata alkalmával a kíséretében lévő Endrének adatta át az ország egy részét;3 Nem szabadna természetesen ez utóbbi esetben elhallgatnia, hogy az átadott hely Pozsony vidéke volt, ami éppen nem ducatus. Komolyabb volna talán az Aba Sámuelre vonatkozó adat, ha azt nem megint egy igen késői forrásból, Aventinusból venné. Meghatározása szerint „a dux, illetőleg, ha több uralkodó herceg is volt, megkülönböztetésül a ma g nus, vagy supremus dux (magyarul: uram) nem annyira alattvalója, mint uralkodótársa a királynak". Ez a meghatározás I. Géza király egyetlen fennmaradt oklevelén alapszik, amelyben így nevezi magát: „Ego magnus, qui et. Geysa in primis hungarorum dux"/ Csakhogy R. Kiss nem nézett jól utána ennek az általánosan ismert oklevélnek és Fejér rossz közlése alapján az in primist supremusnak olvasta, sőt tovább menve — amit már nem lett volna szabad — a supremust a magnussza] kapcsolta össze, a személynevet tehát jelzőnek nézte. Ezzel a fatális tévedéssel összeomlik a ducatus lényegére vonatkozó fejtegetés is és mindaz, amit a szerző belőle következtet. Mert felhozott egyéb adataival még kevésbbé-1 U. ott 128. 1. 2 Századok. 1928. 746—751. 1. 3 Γ. ott 746. 1. 4 U. ott 747. 1. s Mon. Eccl. Strig. T. 53. 1.