Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Meinecke; Friedrich: Kühlmann und die päpstliche Friedensaktion von 1917. Ism. Tóth László 531
történeti irodalom. 531 vei, iparcikkek árának meghatározásával (limitatio mechanicorum), a szász területen egységes mértékrendszer kérdésével, a szász egyetem számadásainak felülvizsgálatával, stb. stb. Mindezekkel kapcsolatban a szász egyetem egyházi és világi alsóbbfokú szerveinek organizációjával is megismertet bennünket a szerző, aki a munka negyedik részében az erdélyi szászság ilyen célú és feladatú szervezkedésének alapjait elsősorban a szászok fejlett öntudatában, a közös adózáson (ezt és annek arányos kulcs szerint elosztását szerző bőven tárgyalja) és közös haditerheken nyugvó kötelékben, és — amit talán legelső helyen kellett volna említeni — az ősi hazából magukkal hozott közös jogban és jogintézményekben, végül pedig a szászság politikai, kiváltságolt különállásában keresi és látja meg. A munkához szerző Erdély szép kivitelű és használható térképét csatolja, amelyen az egykori szász székek, kerületek pontosan körülhatárolva vannak feltüntetve. Bár e térképen pl.: Kolozsvár vagy Torda kis típussal szedett magyar neve mellett a Klausenburg és Torenburg, stb. nevek vannak nagyobb és vastagabb betűkkel szedve, mégis igen jól esik nekünk, hogy Erdély falvainak zöme ősi magyar nevén van feltüntetve. Érdemes munkájában a tudós szerző az erdélyi szászok egykori szervezetét bőséges irodalmi és hatalmas levéltári apparátussal szinte plasztikusan rekonstruálja. Óriási szorgalommal összehordott anyaga alapján feltámasztja hazánk azon ősi közjogi intézményeinek egyikét, amelyeket az 1848-al megindult újítás, sok más régi érdemes és fejlődésképes jogintézménnyel együtt örökre elsöpört és természetes fejlődésüket egy szerem indenkorra megszakította. Az 1876:XXXIII. és 1877:1. törvénycikkek, amelyek az országot közigazgatásilag vármegyékben uniformizálták, azzal a jelszóval, hogy „a modern fejlődés elől kitérni nem lehet" a történelmi és természetes fejlődés útján kialakult ősi szervezeteket ok nélkül tették tönkre, ahelyett, hogy tovább fejlesztették volna. így pusztították el akkor az erdélyi szászok ősi kormányzati berendezkedését is, éppúgy, mint akár a székelyekét, vagy a hajdúkét. Köszönettel tartozunk szerzőnek, hogy főleg a rendelkezésre álló, igen becses nagyszebeni szász egyetemi levéltár anyagának kimerítő felhasználásával, ezt az eddig meglehetősen határozatlanul és csak részletekben itt-ott tárgyalt témát végre egy kerek s könnyen áttekinthető feldolgozásban, de azért sok új, eddig ismeretlen anyag feltárásával, feldolgozta. Dr. Iványi Béla. Jurkovich Emil: Besztercebánya egészségügye a múltban. (Népegészségügy, 1927. évf., 1474. lap.) Az egészségügyi intézmények meghonosításában a felvidéki magyar városok jártak elől, amidőn még késő száza-34*
