Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. I. köt. Ism.: Marczinkó Ferenc 518

Történeti irodalom. Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés. Első kötet. A magyar irodalom a középkorban. Budapest, 1930. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadása. 770 1. A Magyar Tudományos Akadémiának 1929 február 4-i ülésében, melyen Pintér Jenő rendes tagsági székfoglalóját tartotta, Némethy Géza osztályelnök Pintér Jenőt Schanzeal, a jeles würzbnrgi tanárral hasonlította össze. Szavai szerint: Schanz megírta olyan terjedelemben és olyan teljességgel a római irodalomtörténet nagy könyvét, aminőt idáig nem látott a világ; mindenütt pontosan regisztrálva az eddig végzett munkát és kijelölve a további kutatás irányait. „Én tehát — mondta Némethy Géza — nem tudok neked nagyobb dicsérettel adózni, mint mikor azt mondom, hogy Te vagy a magyar Schanz, mert hasonló emberfeletti munkát hasonló sikerrel végeztél s már a neved is, mint az övé, fogalommá vált, hiszen a római irodalomtörténetet ma Schanznak, a magyarét Pintérnek hívják." Valóban alig lehet találóbb, tömörebb méltatását adni Pintér Jenő fáradhatatlan irodalomtörténeti munkásságának. Körülbelül egy negyed század munkája fekszik imponáló köteteiben. Kazinczy Ferenc haláláig megírt négy kötete, 1921-ben megjelent s napjainkig terjedő kétkötetes tudományos rendszerezése és a nagyközönség számára írt képes irodalomtörténetének megjelenése után mindenki lezártnak gondolta kivételes arányú munkásságát. S íme, nyolc hatalmas kötetre tervezett nagy irodalomtörténetének most kiadott első kötetével olyan távlatokat nyit meg kortársai előtt, melyek nagyon kevés magyar tudós előtt nyíltak meg nemcsak napjainkban, hanem az egész életet egy célra feláldozó régi nemzedékek előtt is. A most megjelent első kötet irodalmunk középkori történelmét foglalja magában a legrégibb időtől 1530-ig. összesen két korszakot ölel fel és pedig a pogány középkort 1001-ig és a keresztény középkort, másképen a katholikus kódexirodalom korát, 1001—1530-ig. Ε korszakfelosztásban Pintér Jenő régi nyomokon halad; Toldy Ferenc és utána Beöthy Zsolt a mohácsi vészig terjedő kort nagyjából szintén ugyanígy osztották fel. Azonban a szerzőnél kevésbbé gyakorlati érzékű elméleti embereket bizonyára erősen meg fogja lepni, hogy Pintér Jenő félretéve minden eddigi korszakfelosztást, századok kereteibe helyezi irodalmi termé-