Századok – 1929-1930

Tárcza - Hegyaljai Kiss Géza: Wesselényi Miklós levelei Kazinczy Gáborhoz 462

464 TÁRCA. megérkezünk. Újra is kérlek, menjetek a táborba vagy jőjetek Gräfenbergbe. Nőm és leányom is csatlakozik e kéréshez. Áldjon vagyis oltalmazzon az Ég! Wesselényi. A III. levél Freywaldauban kélt, 1848 őszhó 16-án. Ebben elsorolja: miért kényszerült eljönni Pestről. Vak, beteg. Gyógyulást keli keresnie. Megírta Kossuthnak. Nem tudna otthon használni, mert az nem haszon, hogy a felsőház padjait melegítse. A IV. levél Freywaldauból indul útra, november 3-án. Panaszolja, hogy otthonról nem kap hírt. Kínos bizonytalanságban élnek Erdély siralmas sorsáért. Szívbemarkoló ez a felsóhajtása: „Ez utolsót illetőleg érzem vakságom szülte gyötrelmeimnek legkeserűbbikét. Ha látnék, szegény kis Erdély mentésére sereget gyűjtő, barangoltam volna már be Magyarhoni s az összegyűjtött s felékesített harcosokkal egyesülnék a vitéz székelyekkel s egy jó paripa hátán, súlyos karral és karddal éreztetném a reakció gaz kölykeivel, hogy a magyarirtás pokoli művének mi az érdemlett bére. Mit az egész országra legfenyegetőbbnek láttam s mondtam előre: bekövetkezék Erdélyben s onnan tovább harapózhat... Hányszor nem mondtam, hogy bajaink legnagyobbika s az ellenünk működő s leginkább felhasználható vészanyag a sorkatonaságban s a népnek monarchikus és urat és birtokost gyűlölő szellemében van. lm az által hatunk erre s a császár nevében vannak borzasztó napi renden Erdélyben az 1846-i galíciai események." Levele végén tudatja: „a gyoinorgörcsi rohamok Damokles-kardjai alatt élek. Kérlek, írj magadról, barátainkról s ügyünkről. Epedve vár tőled tudósítást, barátod Wesselényi." A Wesselényi-levelek közül bizonyára ez a legmélyebben szívreható. Milyen hullámzása az erőknek! 1838-ban az árvízkor Kossuth sóhajt fel budai börtönében, mikor Wesselényi mentési hőstetteinek hírét hallja: fogságában az a legfájdalmasabb, hogy nem lehetett ott a torlódó hullámon, hogy szerencsét 1 eneknek támaszt nyújthatott volna. Tíz év múlva meg az elborult látású, acélerős Wesselényi kesereg, hogy mért nem pattanhat paripájára, hogy sereget vezérelhetne Erdély mentésére... A tetteknek már nem lehet hőse. De mint levelei tanúsítják: érzéssel, tanáccsal, akarattal betegsége láncai közt is csak használni kívánt nemzetének, kinek imádsága a haza üdvössége voie! Dr. Hegyaljai Kiss Géza. mm éwír ' SZEGED. FQí.YÓiRaTQK