Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Kunstwissenschaftliches Jahrbuch der Görres-Gesellschaft. Ism.: Wolf Rózsi 454

456 TÖRTÉNETI IRODALOM. tudásukat igazán őszinte szívvel 'állították a katholikum dicsőségének szolgálatába. Csak az 1925-i düsseldorfi kiállítás, melyet még több más nazarénus kiállítás követett Németország különböző városaiban, kezdte ismét felkelteni az érdeklődést és főleg a megértést ennek a kis csoportnak igazi értéke és jelentősége iránt. A művészettörténelmi irodalom mind több és több érdeklődéssel fordul feléjük és szinte természetes, hogy a Görres-Gesellschaft évkönyve is egy hosszabb tanulmánnyal rója le háláját és elismerését ennek a par excellence katholikus és par excellence német művészi iránynak. W. Neuss értékes tanulmánya (Das Wesen der Nazarenerkunst und ihre Bedeutung für die deutsche Kunst des 19. Jahrhunderts) történeti kialakulásában tárgyalja a nazarénus iskola fokozatos fejlődésének bárom fokozatát: az iskolára jellemző elemek kialakulását; Rómát, ahonnan forradalmosították a német akadémiákat; és a harmadik kort, amikor a naturalizmus térhódítása az irányukhoz és ideáljukhoz hű nazarénusokat teljes hallgatásra kényszei'ítette. A nazarénusok princípiuma az igazság keresése, a teljes objektivitás, amelyet a szinte elemeire redukált idealizált formákban és kompozíciókban véltek megtalálni. Céljuk az volt, hogy a későbarok és rokokó megunt és a XIX. századi ember lelkivilágának már nem megfelelő komplikált formáitól eltérő, független, tiszta, világos históriai festészetet megalakítsák. Nem szubjektív, önmagukból fakadó hangulatok vezették őket, mint a romantikusokat, hanem a tiszta objektív világszemlélet. Érdekes tanulmány volna, amit Neuss csak felületesen és csak Németországot illetőleg érint, megrajzolni a nazarénus iskola hatását a többi ország művészetére, mely alól a magyar művészet sem maradt ment. (V. ö. Horváth Henrik: Magyar romantikus festők Rómában, Minerva, 1925) és egyben azt a fejlődési folyamatot is tisztázni, amelynek során a nazarénus iskola tanítása átalakult a XIX. század históriai festészetévé. Az ikonográfia lényegének, feladatának és módszereinek egyaránt félreértése az, amit János György szász herceg Kosmas Damian Asam freskóciklusainak ikonográfiájáról ír (Ikonographische Studien an den Kirchlichen Fresken von Kosmas Damian Asam). A freskóciklusok tárgyának, formai megjelenítésének puszta leírása még nem ikonográfia. Nem elég annyit mondani, hogy ..Interessant ist es dass bei Lukas der Stier das Gnadenbild von Santa Maria Maggiore auf den Rücken trägt", hanem azt is meg kell magyarázni, hogy ennek milyen történeti, esetleg dogmatikai előfeltételei vannak. Éppen ebben az esetben indokolt is ez az ábrázolás, mert a legenda azt tartja, hogy a Santa Maria Maggiore-bazilika Mária-képe Szent Lukács kezéből való. Még az sem jelent ikonográfiáikig újítást, ha a festő pld. a gyermek Jézus bemutatásánál a templomban a Szentlelket