Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Kunstwissenschaftliches Jahrbuch der Görres-Gesellschaft. Ism.: Wolf Rózsi 454

455 TÖRTÉNETI IRODALOM. hűen követte ezt az irányzatot olyan cikkek sorozatával, amelyek a középkori és újkori művészetnek par excellence a katholikumból táplálkozó problémáival foglalkozik. Az első cikk: „Mystik und Kunst unter besonderer Berücksichtigung des Oberrheins, Sauer szakavatott tollából való. Forrásokra és nagy irodalomra támaszkodó tanulmánya alapos erudicióval egészen új megvilágításba helyezi a középkori miszticizmus és művészet viszonyát. A középkor művészete tanító jellegéből kialakította ikonográfiái sémáit. (Biblia Pauperum, v. ö. Franz Luttor: Biblia pauperum, Veszprém, 1912.) Ezek a sémák a XIII. és XIV. században gazdagodtak formában, tárgyban, de az igazi megújhodásuk Sauer szerint abban van, hogy a leíró, epikai művészet helyett líraivá váltak. A miszticizmus lelkisége feloldotta a merev sémákat, megemberiesítette az égi hierarchiát. így alakult ki az anya típusa, amelynek legmagasabb kifejezője Szűz Mária, aki nem a merev égi királynő többé, hanem a gyermekével játszadozó, szeretettel teli égi tisztaságú asszony, Ebből a felfogásból alakult a Madonna a virágok közt típus, így látta meg Szent Getrud virágoktól övezve és így festette meg a kölni Hans Lochner. Clairvauxi szent Bernát és assisi Szent Ferenc miszticizmusa által lett a kálváriajelenet a középkori brutális realizmusával ható sémáiból az emberi élet tragédiájának megrázó szimbólumává. Sauer éles elmével azt a felfogást is cáfolja, amely oly nagy fontosságot tulajdonított a misztérium-játékoknak a gótikus művészet realisztikus tendenciáinak kialakulásában, amely azonban lelkiségénél fogva nagyon is távol állt a színpadi játékok nyers realizmusától. Josef Braun a kölni dóm koragótikus reliquiatartójáról értekezik (Die Ikonographie des Dreikönigenschreines), amely remeke a gótikus ötvösművészetnek. A tanulmány írója nem művészi szempontból tárgyalja az ereklyetartót, hanem a jelenetek ikonagráfiáját vizsgálja. Az ereklyetartó a három királyok testének, valamint Nabor és Felix szentek ereklyéinek befogadására készült. Az ábrázolásoknak az adja meg az érdekességét, hogy a szentek, akiknek tiszteletére az ereklyetartó tulaj donképen készült, nincsenek sehol sem kidomborítva, életükből jelenetek nincsenek ábrázolva. Az ábrázolások mind Krisztus földi és megdicsőült életéből valók, a három királyok, Nabor és Felix ennek a nagy egységnek csak kis epizódjait képezik. Az ereklyetartó nemcsak a koragótika legszebb ötvösemlékei közé tartozik, hanem páratlanul áll nagyszerű ciklikus teológiai képábrázolása is. A művészet történetében nincsen még egy irányzat, amelyet oly hamar elfeledtek és oly sok gánccsal illettek volna, mint a XIX. század egyik fontos művészi körét: a nazarénusokat. Még katholikus részről is csak támadás érte őket, nekik tulajdonítva a vallásos művészet profanizálását, holott