Századok – 1929-1930

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Az Árpádok trónöröklési jogához 37

Az Árpádok trónöröklési jogához. I. Dr. R. Kiss István a Századok 1928. évf. 6—.10. számaiban megjelent „Trónbetöltés és ducatus az Árpádkor"-ban c. dolgozatában foglalkozik e sorok írójának, a Századok 1926. évf.-nak 8—10. számában megjelent, „Az Árpádok trónöröklési joga" c. dolgozatával, s annak főbb eredményeit: a senioratus szerinti öröklési rendet és az uralkodó általi utód-kijelölés szokását cáfolja. R. Iviss István idézett dolgozatában átvizsgálva az egyes utódlási eseteket, arra az eredményre jut, hogy a korábbi Árpád-korban — a XII. sz. derekáig — a gradualis snccessio szerinti öröklési rend volt szokásban, vagyis valamely uralkodót az követte a trónon, aki a családalapító Árpád legközelebbi leszármazója volt. Minthogy a legközelebbi rokon, két eset kivételével, egyúttal a család legidősebb tagja is volt, vagyis e két eset kivételével senioratus és gradualis successio egymástól meg nem különböztethető, csupán e két esettel kell foglalkoznunk. Az egyik Salamon trónigénye Gézával és Szent Lászlóval szemben, a másik Boricsé II. Bélával szemben. Salamonnak — B. Kiss István szerint — azért van több joga a koronához, mint Géza és Szent Lászlónak, mert ő közelebb áll rokonságban a családalapító Árpádhoz. Viszont I. Bélának ugyanezen „rokonságfoki öröklési rend" alapján van több joga — B. Kiss István szerint — a trónhoz, mint Salamonnak. „Miért nem illeti meg a trón — folytatja előadását B. Kiss I. — Salamonnal szemben Szent Lászlót"? Mert Salamont már megkoronázták1

? Nem. Hiszen Salamon megkoronázott király volt, mikor Béla elűzte őt és atyját. Endre halála után mégsem tartották Bélát bitorlónak, nincs erről egy hang se ..." Ezen két — forrásoktól függetlenül nyert — meg-