Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzura történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig. Ism.: Gálos Rezső 431

431 TÖRTÉNETI IRODALOM. Die Entwicklunk des Geschichtsunterrichts an den Jesuitenschulen Deutschlands und Österreichs (1540—1774). Hist. Jahrbuch 1910. (XXXI.) 728. s köv. IL, továbbá az én két cikkemet: A piaristák 1753-i tanügyi reformtervezete. Magy. Középisk. 1910, 2. sz. és Bajtay és az erdélyi iskolaügy a Ratio Educationis előtt. U. ott, 1909, 6. sz. Ezeket ugyan lényegükben felhasználta a szerző Bajtayról írt munkám alapján, de a jelzett helyeken behatóbban foglalkozom a kérdéssel. Ezenkívül ugyancsak § Magyar Középiskola hasábjain ismertették a tanítórendek pedagógiai múltját, így a piarista tanítás múltjáról Friedreich Endrének jelent meg értékes dolgozata. Ezeknek is hasznát veheti a szerző. Balassa munkája nagy tudásról, nagy szorgalomról tesz tanúságot, értékes nyeresége pedagógiai irodalmunknak és érdemes, arra, hogy minél szélesebb körben ismertté legyen. Miskolczy István. Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig. A Szent István Akadémia hittud.-bölcs. osztályának felolvasásai. II. k. 2. sz. Budapest, Stephaneum, 8-r. 57 1. A tudós szerzőnek ez a Szt. István-akadémiai székfoglaló értekezése a legérdekesebb problémák egyikét fejtegeti: a cenzúra történetéről még összefoglaló monográfiánk nincs.Tárgyára való tekintettel, természetszerűen foglalkozott vele Ballagi Géza A politikai irodalom Magyarországon c. könyve és sok adatot közöl Fináczy Ernő munkája, A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Schermann Egyed is oklevelek, eredeti rendeletek alapján dolgozott és munkájának eredményeképen vázlatosan, de dícséretreméltóan elfogulatlanul is, megrajzolja a cenzúra egész történetét Mária Terézia haláláig — Erdélyre azonban, ahol a könyvcenzúra más viszonyok között és külön fejlődött, nem terjeszkedik ki. Adatai szerint a cenzúra a protestantizmus terjedése ellen keletkezett s eleinte nem is a nálunk megjelenő munkák, mint a külföldről nagy menynyiségben beszállított könyvek átvizsgálása volt a föladata. A kivált Németországból és Hollandiából hazatérő protestáns theológusaink sok ládaszámra hozták magukkal külföldön kinyomtatott könyveiket. A cenzúra eleinte pusztán theológiai volt, később a politikai szempontokat is mindinkább figyelembe vette. A XVI—XVII. században még nem volt rendszeres és eleinte előzetes sem volt. 1673-ban Szelepcsényi György esztergomi érsek, kir. helytartó rendeli el a könyvnyomdászoknak és könyvkereskedőknek, hogy „egyikük se merjen valami könyvet kinyomatni, vagy a máshol nyomtatottat Magyarországba behozni, mielőtt átvizsgálás és jóváhagyás végeit hozzánk nem küldte." Első cenzora Szentiványi Márton jezsuita volt. Ennek halála után, 1705—1721. előzetes könyvcenzúra nem is volt; de III. Károly 1720-ban újból életbelépteti azt, s a