Századok – 1929-1930
Értekezések - VISZOTA GYULA: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap 5
32 VISZOTA (iYL'LA. lom Kossuthtal szemben csődöt mondott. Amikor ezzel a felsőbb hatóság tisztába jött, bizonyára felvetődött az a gondolat, miképen segítsenek a bajon. Erre vonatkozólag Wirkner Emlékeimben így nyilatkozik: „Éppen oly természetes volt Kossuthnál az elválás is (t. i. az eltávolítása a Pesti Hírlaptól), mert valamint a rendőrség (ismét a rendőrségre tolja!) úgy találta, hogy Kossuth igen is mélyen nyúl a nyilvános életbe: éppúgy talált a laptulajdonos is (t. i. Landerer) alapot arra, hogy őt a lap szerkesztésétől elmozdítsa. Itt már bizonyítható, hogy Wirkner nem téved, hanem tudatosan téveszt. Á tények Wirkner ellen és az ő rovására bizonyítanak. Kossuth Lajos Landererrel .1840 december 31-én kötötte meg az első szerződést.1 Ebben Kossuth szerkesztői díja 2500 előfizetőig évi 1200 frt, azontúl minden 100 után 80 frt és félévi felmondás volt kikötve. A második szerződést2 1841 október 1-én kötötték s ebben Kossuth részére a tiszta jövedelem 1/s része volt kikötve. Minthogy az előfizetők száma felszaporodott, Kossuth Landerertől kedvezőbb szerződést kívánt. így fogalmaztak meg egy harmadik szerződéstervezetet 1843 júniusában.' Ε szerint Landerer a szerkesztést teljesen átengedte Kossuthnak; a szerkesztői díj (ebből kellett az alkalmazottakat, más lapokat, könyveket, a postát, lakást, szolgákat fizetni) minden példány után 3 frt 50 kr. és 100 lappéldány; az elszámolás félévenként történik, de Kossuth minden hó elsején S00 frtot, január 15-én 1500 frtot kap előre és a leszámolás június 15-én következik be; a szerkesztő özvegyének évi 1000 frt fizetés volt kikötve, amíg a Pesti Hirlap fennáll; a szerződés hat évre volt tervezve; ki volt kötve, hogy a lap mindig Kossuth neve alatt jelenik meg és Kossuth mindent elkövet a lap érdekében és nem lesz több fizetési követelése. Ezekből a szerződésekből látható, hogy Kossuthnak a laptól való eltávolításának az eszméje csak 1843 vége felé merülhetett fel. A harmadik szerződés csak szóbeli megegyezésen alapult 1843 januárjától, s júniusban szövegezték meg, de ez nem került aláírásra. 1 Nemzeti Múzeum. Vörös-iratok. 238. sz. 2 Nemzeti Múzeum. Vörös-iratok. 240. sz. ' Nemzeti Múzeum. Vörös-iratok. 244. sz. Az a példány, amely Landerer aláírására volt elkészítve.
