Századok – 1929-1930
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 353
364 ANGYAL D. : ADALÉKOK BETHLEN GÁBOR TÖRTÉNETÉHEZ. vagy emlékirat van a világon, amelynek minden szavát el kell hinnünk t Kemény impulsiv természete miatt szeret nagyokat mondani, nem nagyzol, csak nagyít. Esterházyról és Pázmányról azt állítja, hogy óhajtották a Magyar Nemből állandó Királyságot. Már a Milleniumi Történetben megjegyeztük, hogy ezt Keménynek sem hihetjük el. Kemény ezzel dicsőíteni akarja a két magyar kiválóságot. És ez igen jellemző — lia szabad avatatlan létünkre ezt a szót használnunk — „szellemtörténeti" szempontból. Kemény nem talál hatásosabb fordulatot kedveltjei magyar érzésének dicsőítésére, mint azt, hogy „magyar nemből" állítandó királyságot óhajtottak. De ha Keménynek különböző okokból nem is hihetjük el minden szavát, a Pázmánynak tulajdonított nyilatkozatot lényegében hitelesnek kell mondanunk. El kell ismernünk, hogy Pázmány élete vége felé nagyrabecsülte az önálló Krdély nemzeti jelentőségét, hogy belátta már ekkor a Homonnay-féle mozgalmaknak — Gratianiról nem is szólva — ártalmasságát dinasztikus és katholikus szempontból is. Illésházyval egyértelemben a szabad fejedelemválasztáson és török protektorátuson alapuló erdélyi államformának zavartalan fennmaradását addig, amíg a kereszténység magán máskép segíteni nem tud, a magyar nemzet s az egész monarchia lényeges, életbevágó érdekének fogta fel. A két magyar államférfiúnak súlyos tapasztalatok által kialakult felfogása arra inti a történetírót, liogy ne keresse az érzelmi politika csábítóan szép birodalmában politikai ítéletének mértékét.1 Angyal Dávití. 1 Jól mondja gr. Klebelsberg Kuno: (Jöjjetek harmincas évek, 197. 1.) „Nincs jogunk utólag szemére lobbantani a keleti magyarság vezetőinek a törökös politikai irány követését, amely egyedül volt járható út."
