Századok – 1929-1930
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 353
362 ANGYAT DÁVIIJ. Kemény kritikusa nem veszi tekintetbe, hogy Kemény rokona volt Pázmánynak, hiszen Pázmány már mint érsek családi okiratait Kemény Boldizsártól, János apjától szerezte vissza.1 Miért ne beszélhetett volna az érsek bizalmasan a vele rokon nemesi család fiatal tagjával, akinek élénk szelleme bizonyára tetszett neki. Azután a kritikus nem is idézi a Keménytől Pázmánynak tulajdonított nyilatkozatokat teljesen. Nem idézi Pázmánynak ezt a mondatát: „Átkozott ember volna, ki Titeket arra kényszerítene, hogy Töröktől elszakadjatok, ellene rugódozzatok, míg Isten a kereszténységen másképen nem könyörül, mert Ti azoknak torkokban laktok .... a Törököt töltsétek adománytokkál." Ezek a szavak bizonyára hitelesek. Hiszen Pázmánynak leveleiből idézhetünk sorokat, melyek logikai kapcsolatba fűzve egyeznek a Kemény által följegyzett gondolattal. Pázmány 1636-ban írja Melith Péternek: „ő felsége ellen tusakodik, valaki az ő felsége ditiójából az Erdéli Fejedelmet háborgatja."2 Máskor ezt írja: „Elég példánk vagyon arrul, hogy Erdélyt a Német segítség meg nem oltalmazhatja a Török ellen."3 1637-ben írja I. Rákóczi Györgynek: „utolsó kételenség nélkül nem jó Erdélynek a Törökkel föltenni".4 „Erdélyt szinte úgy féltem, mint Győrt — írja 1634-ben Rákóczinak — és azon vagyok, hogy mások is azt ítéljék."'5 1636-ban ajánlja Rákóczinak, hogy a törököt „adománnyal nyomja le".6 A mi kritikusunk azon ütközik meg leginkább, hogy Kemény ezt mondatja Pázmánynyal: „Látod, édes öcsém, nekünk elégséges hitelünk, tekintetünk van mostan a mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig durál az a Német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni, azontúl minjárt contemtusban jutván, gallérunk alá pökik a német, akár pap, akár barát, vagy akárki légyen." Ez, mondja kritikusunk, annyira erdélyi mondás, hogy csak erdélyi ember fejében születhetett.7 Vajon? Zrínyi Miklós, a 1 Franki: Pázmány, III. 329. 2 Hanuy: Petri Pázmány Epistolae Collectae. T. II. 670. 1. 3 U. o. 735. 1. 4 U. o. 752. 1. 5 U. o. 478. 1. 6 U. o. 634. 1. 7 Deák Farkas azt írja, hogy Pázmány nem mondhatta ezt: „Keresztény császái-unk". A megkülönböztetés keresztény és pogány uralkodó közt erdélyi emberre vall. Igen, de