Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 353

360 ANGYAT DÁVIIJ. dötte Bécsbe a zsitvatoroki béke óta még nem tisztázott hódoltsági ügyek s egyszersmind az executió elintézésére. Khíesl busásan űzette, mert örült, hogy a porta nem sürgeti az executiót. Csak 1618-ban 20.000 forintot tizetett neki az udvar kitűnő szolgálataiért. A portán is meg voltak elégedve vele, hiszen a császári udvart a basák adófizetőjévé tette. A császári udvar sürgetésére kinevezték a naxosi herceget, amint Gratiani címezte magát, moldvai vajdának. A herceg úr, amilyen ravasz és kapzsi, éppoly kíméletlenül durva és fenhéjázó is volt. Mikor moldvai vajda lett, szeretté volna, kivált Bethlen támadása után, Homonnayt Erdélybe segíteni. Majd Homonnay halála után magának szánta, a császári udvar beleegyezésével, az erdélyi trónt. Azonban viseletével maga ellen ingerelte a moldvaiakat s a [tortát is s így kénytelen volt a lengyelek karjaiba vetni magát, de Szkender basa leverte a Gratianival egyesült lengyeleket, magát a kalandort pedig saját bojárjai ölték meg.1 Khlesl és II. Ferdinánd udvara ilyen uralkodót akartak az erdélyiek nyakára ültetni. Kétségtelen, hogy alatta felújult volna Mihály vajda és Básta kora. Homonnay mozgalmában egyes magyar királypárti urak is résztvettek, de arról nincs tudomásunk, hogy Gratiani erdélyi terveit a magyar főurak is támogatták volna. Bocskay támadása óta bizpnyos ingadozás vehető észre a legtöbb királypárti magyar főúr felfogásában az erdélyi politikára nézve, lllésházy, Forgách Zsigmond, Thurzó György és Pázmány Péter gondolkodása Erdélyről az idők folyamán változásokon megy át. Ez nagyon természetes. Rosszul esett a királypárti uraknak az, hogy Erdély a tulajdonképi magyar királyság úgyis megfogyatkozott területének rovására terjeszkedik, másrészt érezniök kellett a független erdélyi államnak nemzeti jelentőségét. Ε két érzés összeütközésének vagy váltakozásának az egyének szerint különböző a hatása, lllésházy és Pázmány — hogy csak e kettőnél maradjunk — az erdélyi szabad fejedelemválasztás és az athnamével megerősített fejedelmi hatalom közjogi formáját eleintén nem szeretik, de később határozottan pártolják. Kételkedőkből hívőkké lesznek az erdélyi függetlenség formája irányában. Illésházynak eleintén nem 1 L. Milleniumi Történet VI., Turcica 1618, 1619. (Bécsi állami levéltár). Jorga idézett munkája. Hurmuzaki: Documente id. kötete. Török-Magyarkori Államokmánytár III. •223.. 244. 11.