Századok – 1929-1930

Tárcza - Varju Elemér: Felelet „A gróf Bethlen-család története” című munka ismertetésére érkezett válaszra 329

TÁRCA. 343 hogy egy iparrajziskolai tanulónak visszaadná a tanára; képtelen volt a kanna pompás csücskét perspektivikusan a' kanna testéhez illeszteni. De senki sem várja tőle, hogy annak korát s mesterét megállapítsa és semmi jogcíme a hozzá­szóláshoz, ha azt más, akinek ez mesterségébe vág, meg­állapítja. A gyöngébbek kedvéért az alsórákosi ónkannáról és a S. úr által Roth Viktor nyomán előkelő művésszé előléptetett HB-jegyű mesterről is elmondok egyet és mást. Először is azt, hogy egy H. B. (a két betű egybe van írva!) jelű ónöntő Segesváron a XVI. század végén és a XVII. század első felé­ben dolgozik, tehát 1699-ben ez a derék mester nem szerepel­het. De van HB betűs ónöntő ugyanezen időtájban (szintén egybeforrott betűkkel!) Brassóban, sőt lenne, ha az emléke­ket összeírná valaki, bizonyosan egyebütt is, úgy korábbi, mint későbbi időben. Másodszor, hogy a gr. Bethlen-család története 401. lapján az alsórákosi kanna mellett közölt városi bélyeg vagy rosszul van visszaadva, vagy — nem a segesvári únöntőcéh jele. Harmadszor, hogy Roth Viktor ama megálla­pítása, mintha az általa egy embernek tulajdonított kanná­kat HB mester díszítette volna vésésekkel, nem állja meg a helyét. Mert a vésés az ónedényeken legtöbbnyire nem szárma­zott az ónöntő kezétől, hanem egy másik, elsősorban vésnök­séggel, maratással foglalkozó személytől. Előttem a segesvári HB. mesternek három jó alakú, nagy kannája áll,1 minden vésett dísz nélkül, viszont ugyancsak itt van másik négy, a Roth által idézett (nálam fényképeken meglevő) kannákéhoz egészen hozzáillő vésetű, a XVII. század első feléből való kanna, amelyeknek füle is ugyanolyan mintából van öntve, mint az előbbieké β hármon a billentő végén megvan a HB-re jellemző maszk és íme rajtuk a segesvári bélyeg mellett MI., GB., DK., illetőleg DR betűs mesterjegy van beütve. Ebből Κ világos (amit mindenki, aki ónmívekkel behatóbban foglal­kozik, tud), hogy a tálakon és kannákon látható vésett díszek­ből a kannák öntőire és korára következtem nem lehet, de legkevésbbé lehet a rájuk vésett évszámokból.2 Világos az is, 1 A hely megjelölése nélkül említett darabok a M. N. Múzeum gyűj­teményében vannak. 2 A Nemzeti Múzeumban van egy földből kikerült énkanna, budai bélyeggel, amelyen az eredetileg bevésett 1500 évszámot egy későbbi tulajdonos 1541-re változtatta. Van aztán olyan is, amelynek fedelén M. D. a gondosan bevésett év, a rá alkalmazott pajzson pedig: 1554. A vésett díszítést illetőleg Berling Altes Zinn című könyvében (28— 29. 1.) ezt mondja: „Hin und wieder hat sich auch wohl ein Zinngieszer auf diese Technik besonders gelegt. .. Zumeist pflegten sich indessen die Zinngieszer bei solchen Aufgaben an Kupferstecher, Graveure, Silber­etecher, Büchsenschäfter und sonstige Handwerkskünstler zu wenden." A céhszabályzatoknak a mesterremok elkészítésére vonatkozó pontjai semmi­féle vésett munkát nem említenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom