Századok – 1929-1930
Tárcza - Varju Elemér: Felelet „A gróf Bethlen-család története” című munka ismertetésére érkezett válaszra 329
342 TÁRCA. aláfestett, hunyorgató szemei teljesen egyéni jellegűek s olyan sajátságul tekinthetők, amelyről ezt a festőt igen jól felismerhetjük. S íme mindezek a vonások egyformán megtalálhatók a fő-képen ée a szárnyak úgy elülső, mint hátsó képein, de épp így a predellán is. Vannak döntő össze vágások: a fő-képen Szent Mihály, a predellán a fájdalmas, Szűz feje; ©lobbin ugyanannak keze, a predellán Krisztus jobbja; Szent Klára és Szent János arca; a donatrix és ismét Szent János imára összetett kezei stb. Ha a kort, a levonható történeti adatoktól eltekintve, tisztán stiláris alapon akarjuk megállapítani, úgy esetleg a XVI. század elejére gondolhatnánk,1 de semmi esetre sem kereshetnők a készítés dátumát 1480 előtt. A telt idomok, az emberi alakok tömzsi volta, kerekdedsége, a szövetek ráncvetése, és még inkább a nagy előszeretettel és aprólékos gonddal reprodukált brokát-minták megadják a pontosabb keltezés lehetőségét. Mindent összevéve, az oltár készítésének ideje 1480—1490 közé tehető.2 S. úr megvillogtatván műtörténeti szakismereteit, jónak látja az iparművészetben is leckét adni nekem, aki mindössze negyedszázada foglalkozom ex offo efféle dolgokkal. Megjegyeztem, hogy az ötvösművekről adott kriminálisán rossz rajzai közt megragadta figyelmemet Váradi Miklós 1638-ból datált kelyhe, amelyen — úgy nézem — a szár, talp és nodus még XV. századi. A kelyhek mellé rajzolt augsburgi bélyegre pedig megkérdeztem, hova van az beütve? Most megkaptam a választ, hogy a bélyeg a gótikus talp szélébe van ütve s az egész kehely a XVII. századból való. Köszönöm a felvilágosítást, de — nem fogadom el. Mert ha ezen a kelyhen valami augsburgi, úgy az csak a cuppa lehet. 1638-ban ilyen gótikus talpat Augsburgban nem csináltak. Erdélyben éltek régi, kedvelt formák, különösen gótikusok (lásd: csíkkarcfalvi szentségmutató), de Augsburgban ez a késő renaissance virágkora. Tehát látatlanban is állítom, hogy nem a talpba van ütve az augsburgi bélyeg. S végül — mindez nem enyhít az általam megállapított ama tényen, hogy beteg izlés tudományos könyvben romantikus babér- és tölgyágakat fonni a közölt kelyhek talpa köré. Azt sem tűri el, hogy az alsórákosi ónkannát a rá vésett 1699. évszámnál legalább száz évvel öregebbnek mondtam. Pedig ez így van s ezt csak az nem hiszi el, akinek stílusról s az ónkannák kortmutató formaváltozásairól halvány sejtelme sincs. De minek vitázik ezen S. úr? Feladata volt a kannát jól lerajzolni. Ezt nem tudta megoldani; rajza olyan, 1 Mint ahogy arra gondolt Roth V. a j^redellát illetőleg! s A műtörténészek figyelmét felhívom az almakerekinéi kb. két évtizeddel újabb csíksomlyói oltáiTa, amely valószínűleg ugyanazon, vagy legalább is kapcsolatban álló műhelyből került ki.
