Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Barkóczy Klopsch Béla: Der Heimzug der Armee des Generalfeldmarschalls von Mackensen durch Ungarn; nach dem Zusammenbruch. Ism.: Varga Endre 316

318 történeti irodalom. 318. bocsátására. December 16-án mégis, a hadiszállásával Nagy­váradról Pápára költöző Mackensen különvonatát, mikor az Budapesten áthaladt, Pogány József, a katonatanács elnöke —• talán saját iniciativájára, talán valami újabb utasí­tásra — erőszakosan feltartóztatta s a tábornagyot arra kényszerítette, hogy őt Károlyihoz az Országház épületébe elkísérje. Erre vonatkozólag szerző két igen érdekes forrást közöl: két szemtanúnak, Schwarzkoppen vezérkari ezredesnek és Quadt gr. százados, összekötőtisztnek — am. kir. honvéd­hadbíróság megkeresésére összeállított —· írásos vallomását, melyek a felháborító pályaudvari jelenet s az izgalmas lefolyású parlamenti találkozás eleven leírását tartalmaz­zák. Heves vita után Mackensen a kívánt parancsot kiadta, sőt Károlyi unszolására saját személye internálásába is beleegyezett, mihez képest Fóton, Károlyi László kastélyá­ban, törzskarával együtt katonai őrizet alá helyeztetett. Mackensen seregéből ekkor még körülbelül 80.000 ember tartózkodott Magyarországon, kik részint a Tiszántúl a be­vagonírozásra vártak, részint már vasútra szállva Szolnok— Szeged és a nyugati határok között útban voltak hazafelé. Ez, a számra még mindig hatalmas embertömeg azonban — mely vezére kiszabadítását meg sem kísérlette — nem volt többé hadsereg. A visszavonulás folyamán fokozatosan lazuló fegyelem napról-napra jobban felbomlott, a széthulló had­osztályok a szállítási nehézségek miatt úgyis megfogyott hadipoggyászt elhagyva, vagy pár fillérért elkótyavetyélve, a hadianyagot, fegyverzetet és felszerelést elszórva, vagy a szemérmetlenül fosztogató forradalmi hatóságoknak és ki­rendeltségeknek kiszolgáltatva, kisebb-nagyobb csoportokra szakadva igyekeztek a német földet mielőbb elérni. S ebben sem a Mackensentől kicsikart parancs, sem az újabb kor­mányintézkedések nem jelentettek leküzdhetetlen akadályt; a németek feltartóztatásával megbízott szervek hanyagsága, megvesztegethetősége (de sokszor a volt bajtársakkal szem­ben tanúsított jóindulata) révén 1919 január 3-án végre a Balkán-hadsereg utolsó katonája is átlépte Magyarország határát. A seregétől elhagyott Mackensen ezzel teljesen a fran­ciák hatalmába került, kik őt — a magyar kormány gyenge tiltakozásával mitsem törődve — január 4-én a fóti kastély­ból kíséretével együtt erőszakkal elhurcolták s Szalonikibe vitték, ahol ugyanez év november 25-éig internálva tartot­ták. A sok viszontagság után hazájába visszatérő Macken­sen különvonata november 30-án hajnalban haladt át ismét Budapesten. Az új nemzeti hadsereg fővezérsége ez alkalom­mal meleg hangú sürgönnyel kereste fel a vezértábornagyot, de ő minden személyes üdvözlést visszautasítva, elhagyta az országot, melynek földjét háromszor megvédte s melynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom