Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Paul; Friedrich: Weltgeschichte nach Leopold v. Ranke. Ism.: Török Pál 305

történeti irodalom. 305 Paul Friedrich: Weltgeschichte nach Leopold v. Ilanke. Neu bearbeitet und bis in die Gegenwart fortgeführt. Berlin, 1928, Eigenbrödler-Verlag. 758 lap. Vájjon helyes gondolat-e rég elhúnyt történetírók munkáját átdolgozva újra kiadni? Ha olyan mesternek, mint Ranke, egyes műveit vagy összes munkáit újra kiadják, azt a történetírók örömmel fogják üdvözölni, legföllebb a kiadási elvek fognak vitát előidézni, amint ezt éppen Ranke műveinek új kiadásával szemben érinti Gerhard Ritter (Historische Ztschr. 139,: 99 1.). Egyes kiváló részek kisebb történetírók munkáiból is meg fognak maradni sokáig és idézet alakjában élnek a későbbi nemzedékek történetíróinak műveiben tovább. De egyes művek átdolgozása könnyen kétes értékű eredményre vezet. Friedrich nemcsak az új kort írta hozzá Rankénak félbenmaradt művéhez, hanem kiegészítette azt az elején is, az utóbbi évtizedek kutatása alapján ismertté vált keletázsiai történelemmel. Ez mindjárt erős eltérés Rankétól: Rankénál a világtörténelem menetének egységéhez hozzátartozik az, hogy fejlődés vonala egy és megszakítatlan, az európai fejlődéshez pedig az újkorig alig van köze a távol kelet történelmének. Nagyobb és károsabb eltérés Ranke művétől Friedrich munkájának áttekinthetetlensége. Már a tartalommutató ügyetlensége is szemet szúr. Olyan címekre találunk, amelyekből az látszik, hogy a szerző nem lát az egyes korszakokban vezető gondolatot, nem ismer más összefüggést, mint a kronológiát. A Kr. e. V. sz. vezetőjelensége a görög történelemben Athén emelkedése. Ranke ezt annyira fontosnak látta, hogy Weltgeschichte-jében, a többi görög állam történelmét háttérbe szorítva, ,,Die Demokratie von Athen und ihre Führer" címen ír arról a korról, amelynek megjelöléséül Friedrich ilyen címet ad: Von den Perserkriegen bis zum Beginn des Peloponnesischen Krieges. A XVII. századra XIV. Lajos eléggé rányomta bélyegét, ennek a kornak a címe Friedrichnél: „Von Karl I. von England bis zum Tode Ludwig XIV." Az egyes fejezetek nem rosszak addig, míg alapul vehette Rankét, de az újkorban a szerző többször lendületes, de néha üres frázisokba vesző bevezető sorok után két véglet között nem bír középútra találni. Egyszer legszárazabb krónikás, máskor megdöbbent azzal a bőbeszédűséggel, amit előszavában éppen ő vet Rankénak szemére. Krónikás előadására jellemző, hogy a legszorosabban összetartozó eseményeket is széjjelsza- 1 kítja az időrend kedvéért. Koreában a király az orosz követségre menekül a japániak erőszakoskodása miatt, a visszatérés történetének várnia kell addig, amíg a szerző elmondhatja a búr háború előzményeit, az olaszok tunisi terveit és a Fashoda-affér történetét. Számos más ilyen krónikás stilizálás példájául szolgáljon a következő néhány sor: Századok, 1929. VIÏ—VIII. tüzet. 20