Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Divéky Adorján: A Lengyelországnak elzálogosított XVI. szepesi város visszacsatolása 1770-ben. Ism. Bruckner Győző 290
történeti irodalom. 291 súlyos problémát. Divéky ez alkalommal is mélyen szántott ós levéltári kutatásainak világtörténelmi megvilágításába helyezte a Szepesség ezen elcsatolt területének visszaszerzését. Munkájában nagyon figyelemreméltó eredményekre jutott a szerző, aki a levéltárak és az oklevélpublikációkat tartalmazó és a német, lengyel, orosz és francia történelmi munkákat is áttanulmányozta. Divéky alapos körültekintéssel fog az elzálogosított XVI. szepesi város visszacsatolása története előzményeinek analíziséhez. Az elzálogosítás tényének bejelentése után röviden, de markánsan ismertette a szerző a visszaváltásra vonatkozó kísérleteket. Ε kérdés beható tárgyalására azért volt szükség, mivel a lengyelek utóbb arra hivatkoztak, és pedig helytelenül, hogy a magyarok nem is óhajtották a városokat visszaváltani, tehát szerintük ez is egy jogcím arra, hogy a városok megmaradjanak lengyel kézen. Az elzálogosított városok közül tizenhárom tartozott az Universitas Saxonum Terrae Scepushoz és három város — Podolin, Gnézda és Lubló — királyi koronaváros volt, melyeket Divéky, felfogásom szerint, nem egészen találóan „szepesvármegyei városok"-nak nevez. Talán helyes lett volna, ha a szerző, miután az elzálogosított városokat — igen helyesen — névszerint felsorolta, még megemlítette volna, hogy Lublóvára is, tartozékaival (Ruzsbach, Granasztó, Litmanova, Szulin. Jakabfalva, Pichó, Mnisek, Forbasz, Krempach, Kamjonka, Jarembina, Laczkova, Komlóskert falvak és számos major) az elzálogosított komplexumhoz tartozott. Sváby azon adatát, melyet Divéky is elfogad, hogy I. Ulászló megkoronázása után meghagyja a XXIII. szepesi város bíráinak, hogy egyesüljenek és válasszanak grófot, kinek székhelye Késmárk legyen, — nem tehetem magamévá, mivel Késmárk ekkor már régen különvált, mint szabad királyi város, az Universitas XXVI. Regalium Civitatumtól és annak kebelében nem székelhetett volna I. Ulászló utasítására sem e városok megválasztott grófja. Ulászló tájékozatlanságára mutat, hogy még nem ismerte a szepesi városok sajátságos közjogi helyzetét és ennek tudható be az is, hogy Káposztafalva elhagyásával csak 23 és nem 24 szepesi város közigazgatását óhajtja szervezni. Alapos felkészültséggel vizsgálta Divéky a keleteurópai helyzetet az orosz-török háború kitörésekor, 1768-ban. Tekintettel arra, hogy Törökország a lengyelek érdekében ragadott fegyvert és így azokkal élénk összeköttetésben is volt, attól lehetett tartani, hogy a törökök között elterjedt pestist elhurcolják Lengyelország révén az elzálogosított szepesi városokba és így Magyarországba is. Továbbá a konfederált és disszidens lengyelek egymással folytatott harcai már-már Sáros és Szepes vármegyékbe is átcsaptak és azért 21*
