Századok – 1929-1930

Tárcza - R. Kiss István: Trónbetöltés és ducatus az Árpádkorban 202

£04 TÁRCA. Figyelmeztetem azonban olvasóimat, hogy a felsorolt idézetek nem merítik ki a bizonyítékok sorát. Aki esetleg még ezután is kételkedik, olvassa el figyelmesen Laskai­nak legalább is összes magyar vonatkozású beszédeit és osak azután nyilvánítson véleményt! A legnagyobb sajnálatomra Aventinus-t illetőleg sem tudok egy véleményen lenni Domanovszky Sándor­ral. Én Aventinust nem a nálunk szokásos módon, in­dexből ismerem, hanem elolvastam betűről-betűre és ki­írtam összes magyar vonatkozású részeit, mert azokat igen becseseknek tartottam már csak azért is, mert a ba­jorokkal volt, a legállandóbb barátságos összeköttetésünk. Meggyőződtem arról, hogy a korunkra maradt források adatait pontosan, becsületesen használta fel és a már ismert krónikákon és évkönyveken kívül felhasznált is­meretleneket (valószínűleg egy ismeretlen magyar króni­kát is!) felhasználta a fejedelmi, püspöki és kolostori levéltárakat, közöl igen régi magyar vonatkozású okle­veleket is, ezeknek alapján hitelt érdemel azon részletei­ben is, hol forrásait nem ismerjük. Magyar vonatkozású részei (melyekből igen keveset használt fel Szabó Károly, még kevesebbet másodkézből Pauler Gyula, egyetlen ér­tékes adatát Marczali Henrik) kitesznek 7—8 ívet. Ha Domanovszky Sándor képes lesz egyetlen magyar vonat­kozású adatára rosszhiszemű hamisítás, ferdítés vagy tendencia bélyegét rásütni, akkor joga lesz róla lekicsiny­lőleg nyilatkozni. Hogy hitelét hogyan ítélem meg, el­mondom a következő jellemző dolgot. Lukinich Imre ba­rátom tanuskodhatik arról, hogy a székelykérdésről be­jelentettem egy előadást. Elmondtam neki azt is, hogy mire jutottam abban a kérdésben, mellyel gyermekkorom óta állandóan foglalkozom. Mikor évtizedes ruminálás után megnyugtató eredményre jutottam, bejelentett elő­adásom mégsem tartottam meg, mert közben olvasni kezdtem Aventinust, aki arra intett, hogy rossz nyomo­kon járok, mert az ősi hagyományt nem szabad eldobni. Szerinte ugyanis a hunok és avarok két részre oszlottak. Egyiket a Dunántúlra telepítették, a másik Dáciába vo­nult és ott maradtak a honfoglalásig. Ex time nomen eorum extinctum est. íme, itt a kulcsa a dunántúli és erdélyi székelyeknek, a dunántúli és székely nyelvjárás hasonlóságának ! Kezdetben bizony nem tetszett a dolog, mert ellen­kezett elméletemmel, de miután Aventinust végigolvas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom