Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Häberle; Adolf: Die Zunftaltertümer des Museums der Stadt Ulm. Ism.: Varju Elemér 189

TÖRTÉNETI IRODALOM. 189 pontból két felosztást tart megfelelőeknek a felsoroltak közül: Schönbergét (162) és a hasonló elméleteket a forgalom kiterjedése szerint (nach Massgabe der Verkehrsausweitung) s Hildebrand teóriáját (166), mely a természeti- és pénzgazdálkodáson alapul (Natural- und Geldwirtschaft). Ebben a keretben adja az egyes gazdasági ágak fejlődését (Wirtschaftszweige 71), ahol a szokásos földművelés, ipar s kereskedelem felosztását meghagyja, az egyes korok gazdasági felfogását, a gazdálkodásról vallott nézeteit (Wirtschaftsauffassungen 124). Végül egy kis excursióban mint tárgyalási lehetőséget megemlíti a politikai szervezési formákat (Politische Organisationsformen der Wirtschaft 153). A mű, mely tulajdonképen mint első foglalja össze az eddigi felosztási kísérleteket a gazdaságtörténet terén, s az ezekből kapott kritikai eredmények alapján adja a német gazdasági élet rövid vázlatát a felosztási lehetőségek keretén belül, jelentős a német módszertani irodalomban. Ha Bálint. Adolf Häberle: Die Zunftaltertümer des Museums der Stadt Ulm. Ulm, Verlag des Museums, 1929. (Ulmer Schriften zur Kunstgeschichte. Herausgegeben von Julius Baum, V. Veröffentlichung. 8-r. 156 1. és 32 képtábla.) Még a polgári emlékekben igen gazdag német városi múzeumok között is párját ritkítja célienilékek dolgában Ulm város múzeuma. Ulm, mint általán véve a svábföldi városok, hosszú századok óta gazdag, iparűző hely volt, nagyszerűen kifejlődött céhélettel. Mivel pedig küzdelmes múltja mellett sem ment olyan pusztulásokon keresztül, mint a mi magyar városaink, könnyen érthetőleg az emlékek nagy tömegét őrizte meg s azoknak, kik egykor a város polgárságának gerincét alkották, késői utódai elődeik szorgalmas életének érdekes relikviáiban gyönyörködhetnek. A szép ulmi múzeum vezetője, a műtörténeti munkásságáról széles körben ismert Julius Baum tanár, nagy mérséklettel szabta meg a kiadvány határait, amikor szorgalmas munkatársát arra szorította, hogy elsősorban a oéhemlékek ipartörténeti vonatkozásait tartsa szem előtt s csak másodsorban foglalkozzon velük iparművészeti szempontból. így Häberle tetszetős kötete egyszerű katalógusnál jóval többet nyújt, amennyiben magában foglalja az ulmi céhek összevont történetét és azt a történetíró is forrásul használhatja. Az ulmi céhesség legkorábbi emlékeiből alig maradt meg valami. Amikor Ulm a XIV. század derekán szabad birodalmi város rangjára emelkedett s a korábbi patriciusi uralmat demokratikus viszonyok váltották fel, nagy, sokszor véres küzdelmek folytak le falai között. A harcokban a céhek tevékenyen részt vettek s nem lehet csodálni, ha emlékeik nagyrésze odaveszett. 1348 óta, amely evben IV. Károly a város