Századok – 1929-1930

Értekezések - VISZOTA GYULA: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap 5

KOSSUTH LAJOS ÉS A l'ESTI HÍRLAP. £> között mint volt lehetséges, hogy Kossuthot a legújabban történtek után a Pesti Hírlap szerkesztéséhez bocsátották. Ezen eseményhez, melyről akkortájban oly sokat beszéltek, a kulcs egyszerűen abban keresendő, hogy a lap tulajdonosa (t. i. Landerer) a rendőrminiszternek, Sedlnitzky grófnak kiváló kegyence volt és természetesen oly szerkesztőt keresett, kinek egyénisége lehető legszámosabb előfizetőket gyűjtsön lapja köré s ezt Kossuth személyiségében föl is találta; a magyar kormány pedig, melynek politikája abban állott, hogy semmiféle panaszra ne nyújtson alkalmat, szemet húnyt a dologra." Szögény Marich László 1903-ban közzétett emlékirataiban így nyilatkozik az ügyről: „Wirkner Lajos azon volt, hogy Landerer Lajos pesti könyvnyomdásznak teljesítendő volna az a kérelme, mely szerint egy már meglevő és jelenleg senkitől nem használt hírlapi privilégium reáruháztassék. Ez esetben t. i. sikerülne Kossuth Lajost, Luka Sándor közbenjárásával szerkesztőül megnyerni, minek azon előnye volna, hogy Kossuth dolgozatai cenzúra alá kerülvén, tollának veszélyes irányától nem kellene tartani. Landerer a titkos rendőrségnek tagja lévén, ennek tudtával tette meg ebbeli lépését. Lényeges volt tehát, hogy a kancellária a dolog elé ne gördítsen akadályt. Előadói javaslatom következtében a kancellária azon az alapon, hogy nem új privilégiumról van szó, Landerernak a privilégiumot megadta és ő aztán lapja szerkesztőjéül Kossuthot nyerte meg." Wirknernek közlése alapján az a vélemény gyökeresedett meg, hogy Sedlnitzky pártfogásával kapott Landerer a Pesti Hírlapra, engedélyt, hogy a lap engedélyezésekor egyúttal Kossuth szerkesztősége is elintézést nvert^ és mindez azért volt lehetséges, mert a magyar kormány (t. i. gróf Majláth Antal kancellár) elnéző volt, panaszra nem akart okot adni. Ezt a felfogást teljesen megerősítette Szögvénvi azzal az eltéréssel, hogy ő nemcsak Sedlnitzkyt, hanem Wirknert is pártfogónak nevezi meg. Wirknernek és Szögyényinek Sedlnitzkyre és Kossuth szerkesztőségére vonatkozó állításai nem fedik a valóságot. Ezt bizonyítják a Pesti Hírlap engedélyezéséi-e vonatkozó ügyiratok, amelyekből meg lehet állapítani a tényállást pontosan. Akkor két egyénnek: Landerernek és Szentkirályi Mórnak újság kiadása iránti kérelme került a magyar kancelláriánál (részben a helytartótanácsnál, a bécsi