Századok – 1929-1930
Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113
126 ALESSANDRO CUTOLO. bizonyítja már az a körülmény is, bogy amíg élt (mint azelőtt anyja is tette), egyéb királyi címeit megelőzve használta a magyar királyi címet, amelyet pedig nem használhatott volna, ha igaz volna a Bonfini által valónak mondott tény. Talán nagy dolgokat vitt volna végbe, ha nem szorongatta volna állandóan a szegénység, ha Olaszország ellenségei békében hagyták volna, ha Isten hosszabb életet engedett volna neki. Ehelyett kénytelen volt minden igyekezetét a nápolyi trón megtartására korlátozni. Ez a körülmények által rákényszerített politika vezette minden cselekedetében, ez tartotta féken mindenkor lelkesedését, ez csökkentette mindenkor a győzelmei által kivívott előnyöket. Ö, aki egészen Umbriáig vitte győzelmes kardját, nem vonult-e vissza rögtön azután déli országába1 ? Nem került-e el minden küzdelmet Szicilia uraival, akiket bizonyára legyőzhetett volna, mint ahögy legyőzte a pápa és Firenze s annyi zsoldosvezér haderejét! László, aki olyan korszakban élt, amikor Sforza, Braccio da Montone és Paolo Orsini alakjaiban a zsoldos vezérek személyes tehetsége a hírnév legmagasabb fokára emelkedett, nem volt ezeknél csekélyebb jelentőségű hadvezér s csak a katonai taktika elveinek engedelmeskedett, amikor hadi vállalataiban Rómát elfoglalta s a háborút átvitte Firenze területére. Vájjon Napoleon is gondolt-e arra, hogy Ausztria és Oroszország megszállását állandósítsa, amikor amaz országokba vezette győzelmes sasait? Nem eléggé igazolja-e ezt a föltevést az a tény, hogy Róma első és második megszállása, után nem gondolt másra, mint arra, hogy a várost rögtön kiürítse, mihelyt a pápával előnyös békét köthetett, amely megengedte neki, hogy legfőbb ellensége, a francia Anjou ellen fordulhasson, aki az őt örökösödési jogon illető királyságra áhítozott? Ő, a „szegény" király, egy még szegényebb ország ura, nem kívánhatott mást, mint hogy békében éljen békés alattvalók között. A körülmények másként akarták. Lászlóból harcias királyt csináltak, pedig nem szívesen cserélte fel királyi pálcáját a karddal. Hadvezér lett- tehát, még pedig kiváló, a humanizmus korszakának küszöbén. Scipione Ammirato, Tristano Caraeciolo, számos más kisebb humanista a faji erények példaképének tekintették. Ezek
