Századok – 1929-1930
Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113
124 ALESSANDRO CUTOLO. nép ellenségesnek mutatkozott irányában, most levetette a jóságos védő köntösét, fölcserélve azt a korláttalan uralkodó és hatalmas győző, hozzá jobban illő viseletével. A hódítás borzalmait semmivel sem mérsékelte; emberei kirabolták magát a Sz. Péter templomát s a többi templomot mind istállóul használták; a megszentségtelenített oltárok előtt a katonák aljas orgiákban és gyalázatos tivornyákban tombolták ki magukat. Ám azalatt az egyházszakadás már rohamosan közeledett vége felé. XXIII. János elfogadta Zsigmond császár meghívását Lodiba egy találkozóra s onnan adta tudtul a kereszténységnek a konstanzi zsinat összehívását a következő esztendőre. Ekkor László agyában egy merész terv fogamzott meg: el akarta fogni a pápát, hogy megakadályozza Konstanzba való utazását s arra kényszerítse, hogy egyezségre lépjen vele, meghagyva őt a nápolyi királyság háborítatlan birtokában. Ε célból meg is indult Rómából Viterbo, Todi és Perugia felé, de amikor megtudta, hogy a firenzeiek fegyverrel készülnek útját állni, jobbnak látta velük alkura lépni, visszavonulni Rómába s ott magát megerősíteni. Ütközben Narniban heves lázroham lepte meg; emberei gyaloghintón vitték Passeranoba s onnan a Róma melletti „San Paolo Fuori de Mura"-templom kolostorába. Ez előtt a templom előtt állapodott meg annakidején Anjoui I. Károly, mielőtt a városba vonult, ahol már várta IY. Kelemen pápa, hogy fejére helyezze a szicíliai királyi koronát: s ugyané templomnál állapodott meg most haldokolva az utolsó Anjou-házbeli nápolyi király. Innen durván összetákolt hordágyon vitték a nagybeteg királyt a Tevere torkolatáig, ahol már várta a nápolyi gálya, mely augusztus elejét rakta ki Nápolyban szomorú terhét. A király nővére által az ország minden részéből összehívott orvosok hiába próbálták a haldokló királyt a halál karmai közül kiszabadítani, önkívületben őrjöngve s kiáltozva halt meg 1414 augusztus 6-án a Castelnuovoban, mely annyiszor látta őt győzelmi mámorban. * A XIV. század vége ezen egyik legjellegzetesebb uralkodójának életét legbensőbb lényegében még sűrű homály takarja. Ε rejtély könnyen magyarázható, ha meggondoljuk, hogy eddig még senki sem tanulmányozta rend-