Századok – 1929-1930

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Karácsonyi János 1

KARÁCSONYI JÁNOS. 3 többször is írt; de különösen nagy kedvvel dolgozott a „Magyar Nyelv" eíniű folyóiratban személy- és helynevekről, mindig saját, eredeti, fel fedezésszerű megállapításokkal, mindennek — rendszerint okleveleken alapuló — eredetét, tudományos mgyarázatát kutatva. Ilyen természetűek merész és — ha szükségét látta — még a legújabb szomorú és ránézve veszedelmes korszakban is csodálatosan szókimondó dolgozatai a román (oláh) bevándorlásról és történetírásról, a havaseli vajdákról, a horvát királyság állami jogáról, a horvát történetírás zátonyairól, aztán az izmaelitákról vagy böszörményekről, a moldvai csángók eredetéről, a szlovák tótokról, az erdélyi \r

allon olaszokról és oroszokról szóló tanulmányai. De a sorozatnak még itt sem szakad vége. Egyes történeti személyek különféle viszonyairól: Geit.sa vezérről, Szent Istvánról, Szent Imre hercegről, Szent Adalbertről, Γ. András király atyjáról, Szent Lászlóról és Szent Erzsébetről, Kun Lászlóról, Toldi Miklós származásáról, Trencséni Csák Mátéról, Hunyadi Jánosról, Thököly Imréről, II. Rákóczy Ferencről írott ilynemű értekezései vagy helyreigazításai is szinte külön könyvészeti sorozatot alkotnak. Akadémiai emlékbeszéd tartására is — nem könnyű feladat — öt ízben vállalkozott, és szép tanulmányokban öt történetíró: Nagy Iván, Pauler Gyula, Pór Antal, Borovszky Samu és Szentkláray Jenő emlékezetét örökítette meg. A legkülönbözőbb folyóiratok — köztük sűrűn és szeretettel Társulatunk közlönye, a „Századok" — napi-és más, fővárosi és vidéki lapok szinte végeszakadatlan sorában írta eme legváltozatosabb természetű szakdolgozatait, köztük, hogy felsorolásomnak egy végső ujjmuta • fással végét szakítsam, nagyszámú könyvismertetéseit. Mindig az igazságot kereste, mindig az alapokat kutatta, tudással, módszeresen, de találékonysággal, sőt fantáziával is, tehát az összes emberi képességekkel; de min-1*