Századok – 1929-1930

Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113

DURAZZÓI LÁSZLÓ NÁPOLYI KIRÁLY. 119 Ez időben már egész Európa sürgős szükségét érezte ά római egyház újból való egyesítésének, melyet a sizina már annyi idő óta kettétépett; az egyházszakadás végzetes bomlásnak volt előidézője, nemcsak magában az egyházban, hanem az összes keresztény népeknél is, amelyek e rettenetes baj folytán erkölcsileg lezüllöttek, elvadultak s lelkileg meghasonlottak. A különböző nyelvű és különböző törekvésű nemzetek most valamennyien legfőbb célul tűzték ki, hogy a meghasonlott pápaság egységét helyreállítsák. Ε tervvel foglalkozott a császárság, amely egészében egy pápának engedelmeskedett, ezt áhította Itália valamennyi országa s főként a viszálykodó Firenze; még Franciaország is, amelynek végzetes politikája volt okozója az egyházszakadásnak, végre belátta, hogy az egész Európát emésztő baj az ő hibájából keletkezett, s mintegy vezeklésül a maga sorsára bízta az avignoni pápát, aki akkora kényszerítő erővel szemben csak addig emelhette fel szavát, ameddig háta mögött érezte a francia királyok kardját és tekintélyét. Az egymással szemben álló pártok főpapjainak többsége, melyet a béke mindenek fölött álló eszméje vezetett, belefáradva a lelkeket annyi év óta elnyomó végeláthatatlan küzdelembe, összehívta a pisai zsinatot, amely 1409 júniusában elmozdította mind a két ellenpápát, XII. Gergelyt és XIII. Benedeket, és V. Sándort választotta meg, rábízva azt a feladatot, hogy a kereszténység békéjét helyreállítsa. A pisai zsinat eme végzése azonban nem tetszhetett Lászlónak, aki XII. Gergelynek tett szolgálataival ezt a pápát már leghívebb barátjává tette s a nápolyi királyság számára a szentszéknek nemcsak barátságát szerezte meg, hanem azt magának úgyszólván alárendelte. Miután Rómát még mindig megszállva tartotta, kinyilatkoztatta, hogy minden erejével ellene fog szegülni V. Sándor bevonulásának. Ezzel az eljárásával azonban elidegenítette magától az olaszok nagy részének lelkét, kiket a hosszas küzdelem már kifárasztott s ezt a körülményt csakhamar kihasználta legyőzött, de le nem igázott ellenfele, Anjoui II. Lajos, aki Baldassare Coscia bíboros támogatásával leikévé lett egy az „eretnek király" ellen alakított szövetségnek, amelyhez Firenze és Siena is csatlakoztak. A szövetségesek nem kecsegtették magukat azzal a reménnyel, hogy győzelmük könnyű és biztos lesz; Durazzói László félelmetes kardja ellen az