Századok – 1929-1930

Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113

DURAZZÓI LÀSZLÔ NÁPOLYI KIRÁLY. 115 királyságát ténylegesen birtokba vegye; s az ifjú király, kinek később is egész élete a fegyverek zajában folyt le, most kezdette meg döntő küzdelmét a lázadó bárók és országlakospk ellen. Az Abruzzók hegyvidékén Aquila városa volt az ellenpárt főerőssége, mely a tenger felé vezető hágóutat fenyegette. Elfoglalása reménytelen vállalkozásnak lát­szott, de az ifjú Lászlónak szívét égő becsvágy hevítette; atyjának vérével együtt örökölte annak minden had­vezéri képességét. Be is vette Aquilát; s a király bizonyságott tett arról, hogy nemcsak jó katona, de jó politikus is, amennyiben a lázongó várossal szemben, mely kiváltságai védelmé­ben már sokszor elkeseredett küzdelmeket vívott, egy erődöt építtetett, melynek ma már csak körfalai látsza­nak; — hatalmas, vastag kőfalak, melyek arról tanús­kodnak, hogy erős támadások elhárítására voltak szánva. Ezzel már az Adria felé ereszkedő lejtő biztosított­nak volt tekinthető. A másik oldalon, a Tirréni-tenger felé, volt még egy elkeseredett ellensége, Onorato Gaetani báró, az a büszke oligarcha, akinek pártfogásával válasz­tották meg 1378-ban az első sizmatikus pápát. De László csakhamar legyőzte ezt az ellenségét is. Azonkívül lent Apuliában Baimondo Orsini del Balzo ugyancsak László vetélytársának, Anjoui Lajosnak esküdött hűséget; s ennek a hírneves vitéznek akkora volt a tekintélye, hogy a lakosság, bár László ellenfele hívének vallotta magát, inkább e hatalmas oligarchát tekintette tényleges ural­kodójául. A király ellene vonult; a két sereg Canosa síkján találkozott; az ütközet elkerülhetetlennek és véresnek látszott, s nem lett volna könnyű eldönteni, hogy a két vezér közül melyiké lesz a győzelem. De Raimondo Orsini, amint megpillantotta a király seregét, parancsot adott hadainak, hogy ne menjenek előre; ő maga, teljes páncélzatban, eddig soha le nem győzött lobogóját jobb­jában tartva, a térségnek ama része felé vágtatott, ahol a király mozdulatlan lovas alakját feltűnni látta. Eléje érve leszállott, nyergéből, lerakta kardját és térdre eresz­kedve fogadalmat tett, hogy e pillanattól kezdve minden erejét törvényes uralkodója ellenségei ellen fogja harcba vinni és soha ő ellene nem fog támadni; magát és embe­reit teljesen a király rendelkezésére bocsátja. 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom