Századok – 1929-1930
Tárcza - Asztalos Miklós: Megkerült az úgynevezett Nyirkállói-kódex 104
TÁRCA. Ill felejtette. Ez a formula a kézirat 266. és '267. lapjain olvasható. A 267. formulától kezdve tehát a kiadás sorszáma eggyel kisebb, mint a kézirati megfelelő formula sorszáma. Hasonló pontatlanság több van a kiadásban. Így például 239. szám és „Appellatio" cím alatt nem a kézirat hasonló szövegét, hanem az azt megelőző, beszámozatlan, önálló öt sort adja (kézirat 238. lap), vagy például a 227. számú formula közlésénél egyszerűen elhagyja a kéziratban több mint három sornyi Clausulát (kézirat 220. lap). A kézirat lapjai 16X21 cm nagyságúak. A latinnyelvű versek és feljegyzések a kötés első és utolsó bellapján, a két szennylevélen és az 522—536. jelzésű lapokon találhatók. Van azonban vers a formulák között is, így például többek között a 350. és a 451-ik lapon. Ezek összeállításában Kovachich eléggé megbízható. Az előszennylevél első lapján van dobai Székely címeres exlibrise s több bejegyzése, így pl.: Haec scripta sunt per Thomam de Nyirkálló etc." Az 529-ik lapon is átírta Székely a közismert két sort: „Haec per manus hujus aegret cujus occsllus unus Thomae de Nyr Kalló fac Chriete medetur ut illó." Ezt különben az exlibris alá is beírta Székely. Mladosevits Horváth Miklós 1606-os kézjegyzése az elő szennylevél 2-ik lapján olvasható. A püspöki könyvtár gumibélyegzőjének lenyomata és benne az új DD. III. 18. jelzés a dobai Székely-féle exlibris mellett látható. Az előszennylevél eredetileg fordítva állhatott s az újabb keletű renováláskor helytelenül ragaszthatók vissza. Legalább is a Kovachich közléséből ez következik mert amit ő a szennylevél első lapján levőnek ír, az ma a második lapján van és viszont. A „Si Jo ponatur et han iugatur Et nes associatur, quis scripsis, ita vocatur. Sorte super noruir. scriptor libri potiatur Morto malignorum raptor libri moiriatur" szövegű versecskét, amiről Kovachich s ennek alapján R. Kiss azt állítja, hogy a kódex elején van, a legszorgosabb kereséssel sem találtam meg. Valószínű, hogy ez a szennylevél és a' szövegkezdő levél közt egy ma már hiányzó levélen lehetett. Sajnos, Kovachich szűkszavúsága miatt, ez csak feltevésként fogadható el. A kódex széljegyzetei legnagyobbrészt dobai Székely kezétől származnak. A harmadik, a XVII. századi formulás könyv leírása túllépné e cikk kereteit. Meg kell még említenem, hogy futólagos összevetés alapján is megállapíthatóan Kovachich e két kódexből kiadott szövegeket gyakran lerövidítette. Már ez is indokolttá teszi azt, hogy Kovachich szövege és a két kódex filológiai pontossággal összevettessék. Sőt egy pontos, új kiadás is megérné a