Századok – 1929-1930

Tárcza - Asztalos Miklós: Megkerült az úgynevezett Nyirkállói-kódex 104

TARCA. 107 utóbbit látta, kezében nem a Nyirkállói másolata volt. A könyvtárban egyáltalán nincs nyoma annak, hogy a Nyir­kállói-kódexnek akár Dobai Székelytől, akár régebbről szár­mazó másolata valaha is lett volna. A könyvtári szokás szerint a könyv helyrajzi jelzete nemcsak kívül a kötésen, de egy a kötés belső lapjára is felragasztott cédulán is jelez· tetik. Megvan ez a jelzés a GG. VI. 17. számú, XVII. századi, soha el nem tűnt kódexen is. A Nyirkállói-kódexen azonban nincs nyoma annak, hogy akár a külső, akár a belső jelzés valaha rajta lett volna. Ugyanígy van ez a fólió-alakú, röviden „...tempore Ulud." címmel jelezhető s a Nyirkállói-kódexszel együtt visszaperelt, egykor Kovachichtól használt kódexnél is. Jogos a gyanúnk tehát, hogy α Nyirkállói-kódex, épp úgy, mint a „... tempore Ulad." kódex, nem került soha vissza Kovachichtól. A Nyirkállói-kódex a Canonica Visitatióba valamilyen nyilvántartásból kerülhetett be, s ugyanígy kap­hatott távollétében helyrajzi jelzetet is. A másik Kovachich által használt kódex pedig a katalógust készítők előtt azouo­síttatott a soha el nem veszett, GG. VI. 17. jelzetű XVII. szá­zadi kódexszel s így annak hiányát nem is vették észre. Az a tény, hogy a Kovachichnál volt két kódex együtt került elő, egy hagyatékból, szintén arra mutat, hogy a két kódex együtt vándorolt. Szinte hihetetlen lenne ugyanis, hogy az egyik (a Nyirkállói) visszakerült volna, a másik nem (ez utóbbi bizonyos), majd az első újra elveszve, a másodikkal együtt kerüljön elő. Semmivel sem látom bebizonyítva, hogy Haas használta volna a Nyirkállói-kódexet. Maga Haas 1845-ben ismertette a könyvtár néhány ritkaságát s bár ugyanakkor a dobai Székely-féle oklevél-gyűjteményt és néhány nyom­tatványt is említ, a Nyirkállói-kódexről nem szól. Különben sem sokat forgathatta a régi iratokat, nem hogy használta volna őket, mert hisz a dobai Székely-féle oklevél-gyűjte­ményt is Koller gyűjtésének vélte.2 Mint említettük, a két elveszettnek hitt kódex •— a könyvtár ugyan csak az egyik elvesztéről tudott — 1912-ben megtaláltatott H. A. hagyatékában. Az örökösök akkor érték­becslés céljából felkiildték a Nemzeti Múzeumnak. A kódexek mivolta itt ismertetett fel. Értesülésem szerint ekkor a Mú­zeum a. Nyirkállói-kódex érdekesebb lapjairól fényképfelvé­teleket is készíttetett. Zichy Gyula gr. pécsi püspök 5737/P. 1913. szám alatt 1913 március 26-án hívta pörbe az örökösöket a „Stylus Can­celariae sub Mathia· Corvino et Uladislao II. Regibus és 'Nyirkállói Tamásnak Stylus Cancellariae Mathiae Regis c. kéziratos kódexek kiadása tárgyában." A pécsi kir. törvény­szék 1915 április 30-án hozott P. 229/4—1915. számú ítéletében elismerte, hogy a kódexek 1799 előtt a könyvtár tulajdonában 2 Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. 315. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom