Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Die Kriegsschuldfrage 95

TÖRTÉNETI IRODALOM. 97 hajtásához szükséges négy browningot és hat bombát a merénylőknek a Dimitrijevics által Tankosicsnak kiadott parancs értelmében, utóbbi megbízásából Ciganovics adta át. És míg a bombák a katonai állományból származtak, amelyek fölött Tankosics rendelkezett, a négy browningpisztoly megvásárlásához Dimitrijevics adta a pénzt. Azokat a „csatornákat", amelyek a Drina-határon a szerbiai nagyszerb-irredenta szervezetek és boszniai bizalmi emberei között állottak fenn, a szerb hadügyminisztérium megbízásából és tudomásával az ő határőrségi tisztjei rendezték be az „Ujedijenje ili smrt" és a ,,Narodna Odbrana" közreműködésével; közreműködtek a szakminisztériumok tudtával és megbízásából állami tisztviselők is. A merénylők és a fegyverek elszállítása egy ilyen „csatorna" utján történt a határőrszolgálat utasítására és közreműködésével. Ezért az átszállításért a teljes felelősség a szerb kormányt terheli, mert ismertek voltak előtte azok a foirTadalmi célok, amelyeknek ezek a „csatornák" szolgáltak és amelyekhez őket a titkos szervezetek felhasználták. Ami az Ausztria-Magyarország ellen irányított nagyszerb mozgalmat illeti, erre vonatkozóan az eddigi kutatások a következő tételekhez vezettek: Szerbiában 1914-ben egy évekre visszamenő mozgalom volt, amelynek célja az volt, hogy Ausztria-Magyarország délszláv területeit erőszakos úton, akár háborús, akár forradalmi úton a monarchiától elszakítsák és Szerbiával egyesítsék. Ezt a mozgalmat, amely 1910-ig kizárólag a „Narodna Odbrana"-ban volt központosítva, 1911-től kezdődően részben nyílt, részben titkos szervezetek, névszerint a közös munkára egyesített „Narodna Odbrana" és az „Ujédijenjo ili smrt" vezették és hajtották végre. Mivel mindkét szervezetben mindennemű és rangú tisztek és állami tisztviselők voltak egyesítve, mélyen benyúltak a hadseregbo és az államkormányzatba és azokat céljaik szolgálatába állították. Ε két egyesület által szervezett, a külföldre irányuló munka eredményesen irányult arra,, hogy a monarchia délszláv területein forradalmi-irredenta mozgalmat, keltsen és szervezzen. Az ilyen formán itt keletkezett forradalmi társaságok és körök sem voltak önállóak, hanem helyi exponensei és végrehajtó szervei voltak a szerb titkos társaságoknak, amelyektől minden irányban függtek. Ezeket a szerb társaságokat, külpolitikai céljukat és e célra alkalmazott eszközeiket a szerb kormány ismerte, az egyesületekot aktíve előmozdította, anyagilag és szellemileg támogatta és sokszor kormányszolgálatokra igénybe vette. Az 1910 óta Ausztria-Magyarországon végrehajtott merénvletek csak szerb felbujtásra és segítsággel voltak lehetségesek, különösen a Jukics- és Sefer-féle merényletekről kellett tudnia, hogy az általa támogatott titkos társaságokból indultak ki. így a szerb kormány viseli a felelőseéget a titkos társaságok által felbujtott, szervezett és felszerelt merényletekért mind a demokratikus-parlamentária alkotmány, mind a nemzetközi jogi alapelvek értelmében. Ami a szerb kormány által Bécsben történt állítólagos és úgynevezett szerb figyelmeztetést illeti a szarajevói merénylet előtt, erre nézvo megállapítást nyert: 1. A szerb kormány nem bízta meg bécsi követét, hogy az osztrák-magyar kormányt a Ferenc Ferdinándot fenyegető veszélytől óvja. 2. A szerb követ Ivanovics Jóca a külügyminisztériumot ilyenre nem figyelmeztette. 3. Ivanovics csupán hivatalos felhatalmazás nélkül, saját kezdeményezéséből és privatim utalt Bilinski közös pénzügyminiszterrel folytatott beszélgetésében azokra a nem örvendetes nemzeti megnyilvánulásokra, amelyek a szarajevói látogatás alkalmával várhatók. Ezt a beszélgetést nem lehetett mint konkrét veszélyekre reámutató óvást felfogni, csupán óhajul, hogy a látogatás elmaradjon és pedig olyan óhajul, amely nem jóindulathói, hanem inkább abból a szándékból származott, hogy a látogatásról való lemondással a kormányhatalmat Boszniában gyengítse. Jovanovics Ljuba közlései és számos más jel szerint a Pasic kormány legkésőbb 1914 május végén vagy Századok, 1!>2!>. Τ—III. füzet.